Kopcsay: A két Fico

Sok mindenről beszélt. Hogyan nem engedett Szlovákia a nyomásnak migránsügyben, sem a hagyományos értékek kérdésében, melyek szerint a család egyenlő apa és anya. S nem enged a mostani felforgatóknak sem, akik Oroszországot büntetnék a Szkripal-merénylettel kapcsolatos gyanúk miatt. 

Ha a Szkripal-ügyre adott szlovákiai reakció az marad, hogy hazahívtuk Moszkvából a nagykövetünket, akkor ezt el kell fogadnunk mint legitim döntést. Sokkal nyugtalanítóbbak a miniszterelnök érvei. Foglaljuk csak össze:

Nem ugrálhatunk, túlságosan függők vagyunk Oroszországtól (pardon, erősen rá vagyunk kötődve). És nem vagyunk véletlenül rákötődve Nagy-Britanniára is, ahol rengeteg szlovák állampolgár dolgozik? Nem úgy, mint Oroszországban, ahova alkalmasint senki sem utazik munka után.
 

Azok az államok léptek fel keményebben Oroszországgal szemben, amelyeknek ideológiai problémái vannak Moszkvával. De vajon nem normális-e az, ha ideológiai problémák merülnek fel egy olyan országgal, amely elcsatolta a Krím-félszigetet, átírta a határokat, szította a konfliktust Kelet-Ukrajnában, és mindennek tetejébe még igyekszik bomlasztani a demokratikus rendszereket mindenütt, ahol csak lehet?

De legalább megérthettük Fico fellépéséből a Smer-választó számára kevert turmix összetevőit: Oroszország és a hagyományos család imádata és a migránsok elutasítása. S annak a paranoiának a terjesztése, hogy kormányváltás egyenlő államcsíny, s hogy a köztársasági elnök–ellenzék–civilek hármas az újságírókkal karöltve Szlovákia tönkretételén dolgoznak. Ha ez lesz Fico kampánydala, vidám idők várnak ránk a választásokig. Tényleg, mikor is lesznek?

MÁRIUS KOPCSAY
a TASR hírügynökség munkatársa