Költségvetési happy end

Kiderült azonban, hogy az aktuális közvélemény-kutatásokat látva a volt koalíciós partnerekbe több józan ész szorult, mint azt az elmúlt néhány hét eseményei mutatták. Úgy tűnik, senki sem akarta igazán kipróbálni azt, hogy mennyire lehet a költségvetési provizóriummal szembenézni az energiaárak növekedésével. Várható volt ugyanis, hogy gondok esetén a népharag a kormánykoalíció maradványaira és Richard Sulík liberálisaira fog zúdulni, amire a várhatóan előrehozott parlamenti választás fényében egyik pártnak sincs szüksége.

A kormánykoalíció pártjai és az SaS közötti tárgyalásokat segítette az is, hogy Eduard Heger kormányfőnek sikerült Igor Matovičot mellékvágányra állítani és meggyőzni arról, hogy a költségvetés érdekében hagyja el pénzügyminiszeri posztját is. Richard Sulík pártja ezzel elérte régóta deklarált célját, és kész volt megszavazni egy olyan költségvetést, melyet egy héttel ezelőtt még kevéssé átláthatónak és populistának tartott. Az elfogadott költségvetés hiánya ugyan nem lett alacsonyabb, de a liberálisoknak Igor Matovič távozásán kívül több olyan engedményt is sikerült kicsikarniuk, melyekkel megkönnyítették azt, hogy a költségvetést győzelemként adják el a párt szimpatizánsainak.

Így vagy úgy, a költségvetés elfogadása mindenképpen jó hír a lakosság számára. Ennek köszönhetően a kormány elegendő pénzügyi forrással rendelkezik ahhoz, hogy magára vállalja a növekvő lakossági energiaárak nagy részét. Ennek azonban gyorsan növekvő költségvetési hiány lesz az ára, mely a jövő évben a GDP 6,4 százalékát is eléri. Jövőre várhatóan ez lesz a legmagasabb költségvetési hiány az egész Európai Unióban, és a hiánynak ez a szintje 2023 után nem lesz fenntartható. Ezt a költségvetést beterjesztő politikusok is tudják, de arra játszanak, hogy a világgazdaság helyzete 2024-ben már javulni fog, és ennek következtében az energiaárak is normalizálódnak majd. Ezzel azonban a kormánykoalíció nagy kockázatot vállal, mert tartósan magas energiaárak esetében ezek negatív hatásai 2024-ben utolérik majd a szlovák lakosságot. Előrehozott választás esetén ez azonban már egy másik kormány gondja lesz, miközben a pártok abban bíznak, hogy a választópolgárok emlékezni fognak arra, hogy kinek köszönhetik az alacsony energiaárakat.

Továbbra is érvényes azonban a közgazdaság azon tétele, hogy nem létezik ingyenebéd, és az alacsony energiaárakat megint csak az adófizetők fogják finanszírozni. Az állami költségvetés hiánya új államadóssághoz vezet, ami növekvő piaci kamatok mellett azt jelenti, hogy az elkövetkező években a szlovák költségvetés egyre nagyobb részére lesz szükség ennek törlesztésére. Ebből pedig az következik, hogy kevesebb pénz marad az oktatásra, egészségügyre vagy az állami beruházásokra. A Költségvetési Tanács ezért ismételten felhívta a kormánykoalíció figyelmét, hogy 2023 után a fenntarthatóság érdekében az állami költségvetés hiányát éves szinten több milliárd euróval kell majd csökkenteni.

Jelenleg azonban egy fenntarthatósági problémákkal küzdő költségvetés is jobb, mint egy költségvetési provizórium. Főleg úgy, hogy nem igazán tudjuk, mit hoz a szlovák politika 2023-ban. Az állami költségvetés elfogadása ugyan megoldotta az ország leginkább fenyegető gondjait, de a politikai válság ezzel nem múlt el, csak elnapolódott. Eduard Heger bukott kormányfő ugyan új víziót ígér, de ehhez továbbra sem rendelkezik elegendő parlamenti szavazattal. Az országra zúduló politikai és gazdasági kihívásokat figyelembe véve fontos lenne, ha az ország akcióképes kormánnyal rendelkezne. Ez pedig előrehozott választás nélkül lehetetlen feladatnak tűnik.