<p>Olvasom, hogy megtelt a kassai kutyamenhely, több ebet már nem tud befogadni. Közel kétszáz kutya szorong a ketrecekben, a tavaly januári létszám duplája.</p>
Kivert kutyák
A téma azért (is) aktuális, mert a kiskutya nemcsak karácsonyi ajándéknak rossz ötlet, a félévi bizonyítványért sem szerencsés jutalom, és hátha sikerül most néhány szülő lelkére hatni. Tudjuk, hogy a legtöbb gyerek kutyát akar. Általában hosszas családi egyezkedés, fogadkozások előzik meg a vásárlást. Az eb megérkezik a lakásba, a gyerek hálás és boldog. Néhány hétig minden a megegyezés szerint zajlik, feltéve, hogy alaposan át lett véve, kinek a dolga sétáltatni, etetni, gondozni a jövevényt. Aztán az ajándékozott (tisztelet a kivételnek) lassan ráun az ajándékra, mert akármilyen édes, túl sok vele a macera. Végül már szívesen kicserélné egy plüsskutyára, amit fel lehet tenni a polcra, és elég sokáig nyugton marad. A szülők pedig saját kudarcuknak tekintik a történteket: megbuktak, nem tudták a gyereket felelősségre és gondoskodásra tanítani három hét alatt. Most az ő nyakukba szakad ez is, hordhatják le az ebet. Persze ki is lehet dobni. És ezt teszik sokan, lelkifurdalás nélkül. Betessékelik a kocsiba, jó messzire elszállítják, aztán szépen kirakják. Egy ideig fut az autó után, aztán már csak nézi a szégyentelen árulók féklámpájának fényét. Ha szerencséje van, menhelyre kerül, és sok sorstársával együtt egy szűk ketrecben várja azt a napot, amikor valakinek ismét megtetszik. A kassai kutyamenhelyt annak idején „jó tündérek” alapították. Nehéz dolguk volt, sokáig harcoltak az engedélyért. Lyukat fúrtak a bürokrácia kőfalába, a hivatalnokok agyára mentek, nem lehetett őket levakarni. A taktika bevált, az illetékesek végül, személyes nyugalmuk érdekében, megadták az engedélyt. A menhely nagy népszerűségnek örvend, ottjártamkor büszkén újságolta az egyetlen hivatalos alkalmazott, hogy mintegy háromszázan járnak rendszeresen kutyát sétáltatni. Az illető kap egy igazolványt, s bármikor elviheti egy-két órára bármelyik ebet. Így remekül lehet tesztelni a gyerek eltökéltségét. Szerintem aki fél éven keresztül hetente legalább kétszer eljár menhelyi kutyát sétáltatni, az megérdemli a saját ebet. A statisztikák szerint viszont országszerte egyre több a kóbor kutya. Beteg, megkínzott, alultáplált példányok, egyáltalán nem azok a cukipofák, akiket tüstént hazavinne valaki. Legutóbb sörétes puskával meglőtt kutyust vittek be. A menhely bármilyen segítséget szívesen fogad. Van, aki hirdetéseket közöl az interneten a gazdára váró kutyákról vagy ideiglenes gondozásba vesz egy-egy ebet. Régi pokrócokat, matracokat, fertőtlenítőszert, kutyaeledelt is szívesen vesznek, mert már ilyesmire sincs pénz. Gondolkozzanak el ezen, tisztelt szülők...
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.