Kivándorlók

A hivatalos statisztikák persze nem pontosak, sokszor megtörténhet, hogy valaki csak egyszerűen elveszik a rendszerben, nem bejelentett munkát végez külföldön, így pedig nem is jelenik meg a kimutatásokban.  A szám tartalmazza a Szlovákiából Magyarországra ingázókat is, ahogy azokat is, akik külföldön dolgoznak, de nem feltétlenül laknak a határon túl. A hivatalos számok szerint a szlovákiai munkavállalók közül 37 ezren Csehországban, 39 ezren Ausztriában dolgoznak, míg Magyarországon a GDP három százalékát teszi ki a külföldről hazautalt összeg nagysága. Összességében megkérdőjelezhetetlen, hogy a régió országai egész egyszerűen nem tudnak megfelelő munkahelyeket nyújtani nemcsak a diplomásoknak, hanem a szakképzett munkavállalóknak sem. Így ki ne fontolná meg, hogy háromszor annyit keressen külföldön, mint otthon? Nem valami jó hely az itt.  A kivándorlási adatok az utóbbi öt–tíz évben kezdtek meredeken emelkedni – az uniós csatlakozás és a munkaerőpiaci korlátozások feloldása miatt egyre könnyebb és zökkenőmentesebb a külföldi munkavállalás.  Az elvándorlás csökkentésére csak felemás intézkedéseket sikerült hozni, ráadásul a statisztikák jótékonyan eltakarják a kormányok tehetetlenségét. Egyrészt a külföldön dolgozók is csökkentik a hazai munkanélküliséget és növelik a foglalkoztatási mutatókat. Ha tehát a javuló munkanélküliségi és foglalkoztatottsági rátát nézzük, az nem feltétlenül azt jelenti, amit bele akarunk látni. Másrészt az agyelszívás, a szakemberek külföldi elszippantása komoly problémákat okoz a cégeknek, mert helyben már nem találnak képzett munkaerőt. Például a magyarországi, vasárnapi szuper- és hipermarketbezárások sem eredményeztek elbocsátásokat, az üzletláncoknak sokkal nagyobb problémát okoz a használható munkaerő megtalálása és integrálása – és most csak árufeltöltőkről beszélünk, nem pedig atomfizikusokról. Hasonló problémával, a szakképzett munkaerő hiányával küzdenek a szlovákiai autógyárak is, a legújabb beruházások legnagyobb kockázata nem az autóipar általános válságában rejlik, hanem abban, hogy lasszóval kell összefogdosni a potens szakembereket. A munkanélküliek egy részét nem lehet csak úgy alkalmazni egyik napról a másikra, a szakképzett munkavállalók integrálását pedig az is nehezíti, hogy néha sokkal jobban megéri feketén dolgozni, mint legálisan, csak éppen éhbérért.  Ez az a kérdés, amire nagyon nehéz rövid távú megoldást találni, években gondolkodva pedig szintén akad elegendő probléma. Első lépésben nem ártana egy olyan oktatási rendszer, amely életképes szakembereket nevel – de ha ez nem párosul általános életszínvonal-emelkedéssel, akkor legfeljebb a távozó vendégmunkások új generációját sikerül kinevelni. De az általános politikai kormánykampányok nem a mi gazdasági kivándorlóinkról szólnak. Pedig Szlovákiában elsősorban erről a százharmincezer emberről és a boldogulásukról kellene beszélni, akik nemegyszer a családtagjaink vagy személyes ismerőseink.