Kiszorítósdi

Így aztán szimbolikus kezdeményezésekkel hallatnak magukról a jelöltek, néhányan pedig kellemetlen helyzetbe hozzák magukat – mint a KDH a házasság alkotmányos definícióját szorgalmazó iniciatíva kapcsán. A kereszténydemokraták médiajelenlétét aligha lehet kifogásolni: a Népi Platform legerősebb pártjává váltak, három elnökjelölt is hozzájuk kötődik (vagy kötődött), az elmúlt hónapokban pedig felelevenítették a klasszikus, konzervatív témákat. Nem először és nem is utoljára. A kevésbé sikeres családvédő kezdeményezések sorába tartozik például Miroslava Szitová elsőre és másodikra is komikusnak ható felvetése, aki rájött, hogy a főiskolai jelentkezőlapok szülőkről, nem pedig anyáról és apáról tesznek említést. Komolyabb belpolitikai következményei lehetnek viszont annak, hogy a Népi Platform és más ellenzéki pártok segítségével a párt az alkotmányban is a férfiak és nők kapcsolataként szabályozná a házasság fogalmát. Mindehhez azonban kilencven képviselői szavazatra van szükség, azaz a Smer támogatása is feltétele annak, hogy a KDH ezen a téren sikerrel járjon. A felvetésre Marek Maďarič kulturális miniszter adott választ a hétvégén: elmondása szerint a Smer számára a kérdés nem prioritás, de elképzelhetőnek tartja a támogatását – ha a KDH az elnökválasztás két fordulója között nem sorakozik be Andrej Kiska mögé, aki ezen a téren liberálisabb állásponttal bír. Amellett, hogy ezzel a téma végérvényesen a belpolitikai csatározások egyik újabb pontjává vált (hiszen ha valaki a második körben érdemben képes megszorongatni Ficót, az a legújabb felmérések szerint Kiska), a Smer tisztviselője rámutatott egy fájó pontra: a kereszténydemokraták számára még az esetleges siker is a lehetőségeik önkéntes korlátozását jelentené. A szlovákiai politikai erőviszonyok furcsa frontvonalakat hoznak létre. Az egységes baloldallal szemben a jobboldal ideológiailag megosztott, a pártok erősebb önmeghatározási kísérletei pedig csak még jobban növelik köztük a távolságot ( az „ellenzék” most is csak annyiban tudnak megegyezni, hogy ők a Smer és Robert Fico ellenfelei). A baloldal egyetlen valós alternatívája az elmúlt tizenkét évben a jobboldali, azonban liberálisokkal megtámogatott szövetség bizonyult: ebben a felállásban előbb Pavol Rusko ANO-ja, majd Richard Sulík Szabadság és Szolidaritása játszotta el a mérleg nyelvének a szerepét. A keresztény-liberális törésvonalat csak szükségtelenül kidomborító KDH így taktikailag csak veszíthet azon, ha a kelleténél erősebben forszírozza a témáit. Kivéve persze, ha hosszú távon, látva a kilátástalan belpolitikai helyzetet a kereszténydemokraták valójában a Smer felé akarnak közeledni.