Kispárt-alapítási láz

 

Az eddigi, nagyrészt a politikai centrumban elhelyezkedő két párt egy keresztény-nemzeti, illetve egy szocialista (a Somogyi Szilárd-féle alakulat) konkurenciát kaphat. Ahelyett, hogy a „kell ez nekünk” kérdéssel foglalkoznánk (amire elvhű MKP-s csak nemet mondhat, hiszen „mindenki rossz, aki megtöri az egységet”, hithű hidas pedig csak igent, hiszen anno a felhozatal bővítésével, a „végre van választás” szlogennel futtatták fel pártjukat), nézzük meg az okokat, s azt, van-e mitől tartania a vokspiacot eddig uraló két pártnak. A két kérdés ugyanis sokkal jobban összefügg, mint ahogy az első látásra tűnik. Véletlen, hogy az utóbbi másfél évben számtalanszor kelt lábra a pletyka – elsősorban politikai berkekben – a fiatal kerekasztalosok pártalapítási szándékáról? Ez elmaradt (egyelőre?), ám nem véletlen, hogy pártberkekben ettől tartanak a leginkább (már akik fel tudják ismerni a veszélyt). Szakmai potenciálja révén ugyanis a Kerekasztal reális konkurenciája lehet mindkét pártnak. Véletlen, hogy a parlamenti választásokon országos szinten közel 60%-os volt a részvétel, de a magyar szavazók hajlandósága feltételezhetően (a választás titkossága miatt csak sejteni lehet a voksolók etnikai összetételét) az 50%-ot sem érte el? Pedig volt itt aztán konkurenciaharc, jó kemény! Ezek a jelek mind azt mutatják, a szlovákiai magyar választó elégedetlen és apatikus. Többet várt az egységes MKP-tól, a két párt közötti versenytől, s harmadrészt magától a két párttól is. Ezek a választók várhatóan nem fognak tömött sorokban átmasírozni a nagyrészt furcsa politikai életrajzú indivíduumok által alapított új párt(ok)hoz, ám ezek a formációk tökéletesen betöltik társadalmi indikátor szerepüket. Elégedetlenség van a levegőben, s ami még rosszabb, rossz hangulat, nem egy helyen kilátástalanság. 2016 még messze van, a Hídnak és az MKP-nak is bőven van ideje kezdeni magával valamit. A modern, nagyrészt stabilizálódott pártrendszerrel rendelkező demokráciákra jellemző pártalapítási nehézségek miatt (sok pénz kell hozzá és jó, ha van pár országosan ismert ember is a talonban) több mint kedvező pozícióban vannak. Egyelőre. Ám a legnagyobb hibát akkor követik el, ha a pártalapítási igyekezeteket lefitymálva nem gondolkodnak el ezek kiváltó okain. Viszont ha sikerül levonniuk a megfelelő konzekvenciákat, talán elmondhatjuk, hogy a párton kívüli „mezei szavazók” szempontjából még haszna is volt a 2012-es kis pártalapítási (avagy nagy kispárt-alapítási) konjunktúrának. Persze, a felelős személyeket ismerve ez egy végtelenül optimista kicsengésű summázat.