Kiska és a magyarok

A második fordulóban Andrej Kiska keményen tartotta magát ahhoz, hogy kampányában elkerüli a megosztó témákat. Az őt ért személyes támadásokat aránylag jól állta, a megosztó témákról viszont vagy hallgatott, vagy csak nagy általánosságokban beszélt. A nemzetiségi kérdést a kampánya nem is érintette (nos, ebben aztán nagyon nincs egyedül), s a magyarokat érintő kérdésekre is csak akkor reagált, amikor nem tudta kikerülni azokat – legutóbb a televíziós vitában a Beneš-dekrétumok kapcsán. Nem tudjuk, mit tud Kiska a nemzetiségi kérdésekről, gyaníthatóan nem sokat. A nem kimondottan nacionalista, szlovák, egyébként demokrataként viselkedő elitektől valószínűleg abban sem különbözik, hogy a nemzetiségeket amolyan színes egzotikumként tartja számon, szépen énekelnek, hímeznek, hagyományt ápolnak és menynyei halászlét főznek, de azért ennél tovább mégse menjünk. Pedig most majd azt is meg kell tanulnia, hogy legalábbis a magyar és a roma kisebbség komoly politikai tényező, habár mindkettő máshogy, másért. Nem tudjuk, hogy természetes intelligenciája, vagy tanácsadói sugallatára ódzkodott-e a magyarkérdésektől. Ne feledjük, 2009-ben egy erős jobboldali politikai jelölt (Radičová) veszítette el a második fordulót s vele a választásokat a vele szemben kijátszott „magyarkártya” miatt, egy olyan jelölttel szemben, aki első mandátumának lejártakor egyetlen államférfiúi cselekedetet sem tudott felmutatni (és egyébként ma sem tud). Kiska és csapata tudta, hogy a magyar témák komolyabb boncolgatása ma Szlovákiában még választási vereséget jelenthet – habár a honi magyarokról nem feltételezhető, hogy tömegesen támogatnák Ficót, főleg első kormányának törvényei miatt. A kampánynak vége, a taktikázás összes indoka szombaton 22 órakor megszűnt. Az államférfi a kampány során szavazatnövelésre összpontosít, mint a sima politikus. A választás után viszont a sima politikustól eltérően akár a közhangulattal szemben is képes megfogalmazni olyan lépéseket, programokat, elveket, amelyek az ország állapotait jelentősen javítják – lehetőleg hosszú távon. Ha megnézzük a magyarlakta járások választási eredményeit, láthatjuk, hogy mindenütt Kiska nyert, sőt, nagy részükben fölényesen. Az új államfő, ha államférfi akar lenni, nem kerülheti meg a nemzetiségi kérdéseket. Agendája szerves részévé kell tennie: nem, nem ő hoz törvényt, nem ő gyógyít sebeket. De ha napirenden tartja egy demokratikus ország teljesen szokványos nemzetiségi politikáját, erre tanácsadói csapata lesz, ha nyilvánosan rendre megszólal a nemzetiségek érdekében, akkor közhangulatot teremt és formál. Olyan közhangulatot, amelynek eredménye lehet az is, hogy a következő magyar ajkú elnökjelöltre nem egzotikus baromként tekintenek, és az is, hogy a magyarok nyílt támogatása nem jelent majd Szlovákiában ódzkodást és választási vereséget, mint öt éve. Elnök úr! A voksok valóban nem ingyen voltak. Óriási bizalom jelei. Ha él vele, a szlovákok is élhetőbb, jobb országban élhetnek majd. Ezért indult, ugye?