Kiska, a válságtünet

Ennek oka, hogy Robert Fico miniszterelnök nemcsak, hogy nem tudta magát átmenteni az államfői tisztségbe, hanem nagyon súlyos vereséget is szenvedett Andrej Kiskától. Azonban nagy csalódás vár azokra, akik afelett örömködnek, hogy az ország a demokratikus érettségét bizonyító vizsgát tette le a hétvégén. Kiska hirtelen felbukkanása és sikere csak megerősíti azt a diagnózist, hogy az ország és a politikai elit válságban van, s a kiút egyelőre nem látszik.  A megyei választások előtt az elemzők is hajlamosak voltak a jobboldal problémájaként jellemezni a politikusok iránti bizalom drasztikus csökkenését. Logikusnak tűnt, hiszen a megosztott, egymással ellenségesen viselkedő, hitelüket és arcukat vesztett pártok kiérdemelték támogatottságuk leépülését, és képtelennek bizonyultak választóik megszólítására, mozgósítására. Ezen a helyzeten az elnökválasztás második fordulója sem változtatott - Kiska nem a pártok állásfoglalásának köszönhetően, hanem inkább annak ellenére lett elnök. Személyes hitelének és Fico agresszív kampányának köszönheti sikerét.  A szlovákiai jobboldallal szemben a baloldal fenntartotta a stabilitás és az erő illúzióját. Csakhogy előbb a besztercebányai megyei választásokon, most pedig az elnökválasztáson derült ki, hogy a válság a Smeren és Ficón is túlnőtt, az egész politikai elitet érinti a bizalmatlanság. A baj nem a jobboldalon van, hanem úgy általában a politikusokkal. A Smer által hirdetett stabilitás - Fico utolsó érve - csak illúzió, és az alternatívák hiányának köszönhető. Amikor van választási lehetőség, megroppan a kormánypárt dominanciája, s még a miniszterelnök karizmája sem képes ellensúlyozni a frusztrált tömeg szavazatának súlyát.  A szlovákiai társadalom csalódott a politikusaiban. Az ismeretlen, de szalonképesnek tűnő Kiska megválasztásával tulajdonképpen még jól is járhat az ország, de érdemes elgondolkodni azon, mi lett volna, ha például Marián Kotleba vérszemet kap és az államfői tisztségre is jelölteti magát (ha a megyei választások után pánikba eső Fico nem sietteti az elnökválasztás időpontjának mielőbbi kihirdetését). Jobb is, hogy nem tudjuk.  Kiskát és Kotlebát természetesen nem lehet és megtévesztő lenne ideológiailag összehasonlítgatni. Ám ami közös bennük, hogy új közszereplőként kerültek pozícióba, s legyőzték a Smer legyőzhetetlennek hitt jelötjét. A hagyományos jobboldal jelöltjei erre nem voltak képesek, és ezen pártok számára már létkérdés választ adnia az új kihívásokra, különben szimpatizánsaikat végképp elcsábítja az „új“, ismeretlenségére építő, hitelesnek tűnő politikusi generáció. Amelynek tagjai nem feltétlenül jobbak, mint a régi garnitúra, de egy biztos: nincsenek korrupciós ügyeik, hiszen még nem is volt lehetőségük politikailag korrumpálódni.