Kibocsátó szép üzenet

A párizsi klímakonferencia szombaton jóváhagyott megállapodása éppen ebbe a kategóriába tartozik, sőt, a végeredmény még a vártnál is szigorúbb lett. Ugyanis a végső szövegváltozatba az került bele: hosszú távon, a század végéig biztosítani kell, hogy a globális felmelegedés az iparosodás előtti értékhez képest „jóval” két Celsius-fok alatt maradjon. Emellett törekedni kell arra, hogy a felmelegedés ne haladja meg az 1,5 Celsius-fokot. 2018-tól 5 évente fogják vizsgálni, hogyan állnak az országok a kibocsátás-csökkentéssel. Emellett a gazdag országoknak pénzügyi támogatást kell felajánlaniuk a szegény országok számára kibocsátásuk csökkentéséhez és ahhoz, hogy alkalmazkodjanak a klímaváltozás következményeihez. Földünk klímája korántsem stabil, volt, amikor bolygónk túlnyomó részét jég borította, s volt, amikor bolygónk nem viselt jégsapkát. Ha csak rövidebb időtávot veszünk alapul, kiderül, hogy például a római klímaoptimum (i. e. 100–i. u. 300) idején határozottan melegebb volt az éghajlat, mint napjainkban. A különbség viszont abban ölt testet, hogy a korábbi felmelegedési hullámokhoz képest a jelenlegi folyamat sokkal gyorsabb, továbbá egyre inkább úgy tűnik, a folyamat alapvetően az emberi tevékenységre vezethető vissza. Az iparosodás előtti időszakhoz képest a globális átlaghőmérséklet napjainkra már körülbelül egy Celsius-fokkal emelkedett, sőt a Kárpát-medencében még ennél is gyorsabb a folyamat. A Föld csodálatos bolygó, rendkívül bonyolult, az életet lehetővé tevő rendszerrel, melynek alkotóelemeit megváltoztatva beláthatatlan és visszafordíthatatlan folyamatok indulhatnak be. Nem csupán arról van szó, hogy a világóceán szintje évente néhány milliméterrel emelkedik, hogy olvadnak a gleccserek, hogy Óceánia parányi szigetállamai végveszélybe kerülnek, hogy menekülthullámokat indít el az éghajlat módosulása. Ezeknél még fontosabb tény, hogy a klímaváltozás szélsőségesebbé teszi időjárásunkat, ami óriási anyagi veszteségekkel jár. A belgiumi nemzetközi katasztrófa-adatbázis szerint az elmúlt 100 év öt leghalálosabb hőhulláma – a 70 ezer ember halálával járó 2003-as európai, a 2010-es orosz, a 2006-os nyugat-európai, az 1998-as dél-ázsiai, valamint az idén Indiában és Pakisztánban tapasztalt hőség – mind az elmúlt 18 évben, azaz az 1997-ben megkötött, ám nem igazán komolyan vett kiotói klímaegyezmény óta következett be. Az amerikai Nemzeti Oceanográfiai és Légköri Hivatal (NOAA) adatai szerint a Föld hőmérséklete 1997-ben új rekordot állított fel, amely azonban nem tartott sokáig, 1998-ban, 2005-ben, 2010-ben és 2014-ben is a korábbinál forróbb évek következtek, és idén minden bizonnyal újabb abszolút csúcs dől meg. A riasztó tényeket hosszan lehetne sorolni, ezért már csak egyet említsünk meg: a Természetvédelmi Világalap (WWF) szerint hamarosan a kávé, a narancs, a banán és a mogyoró elérhetőségének és árának változásában is érezhetőek lesznek a klímaváltozás hatásai. A világ kávétermésének felét jelenleg Brazília és Vietnam adja. Az elmúlt évtized során a növekvő vízhiány már eddig is drasztikus terméscsökkenést eredményezett mindkét országban, az évszázad közepére viszont már a jelenlegi termőterületek fele termelésre alkalmatlanná válhat az éghajlatváltozás miatt. A most elfogadott kötelező érvényű megállapodás esélyt ad arra, hogy 2050-re kivezessük a fosszilis energiahordozókat és teljes mértékben áttérjünk a megújuló energiára. Lassan tehát búcsút kell intenünk a szénnek, a későbbiekben pedig fokozatosan a kőolajnak is, ha elviselhető időjárási körülmények között akarunk élni. Ez komoly kihívás, de hosszabb távon megéri. A látszólag védett Kárpát-medencében sem ülhetünk ölbe tett kézzel, hiszen lassan már a tátrai síparadicsomok sem tudnak működni hóágyúk nélkül, a mezőgazdaság tartósan szenved az egyre durvább nyári aszályok miatt, a rendkívül hevessé váló esőzések pedig minden korábbinál nagyobb árvizeket okoznak – gondoljunk csak az ezredforduló után víz alá került Prágára. Ami pedig a sikerrel zárult párizsi klímacsúcsot illeti, nagyon fontos, hogy a pillanatnyi lelkesedés ne párologjon el, az elfogadott döntéseket az anyagi többletterhek ellenére valósítsuk meg, hogy elkerüljük a még nagyobb kiadásokkal járó természeti csapásokat. Ha már mi, emberek vagyunk a teremtés koronái, akkor próbáljunk meg ehhez méltóan viselkedni Földünkkel és önmagunkkal szemben.