Ki védi meg a szalonnabőrt?

És valahogy nem mutatkozott igény az elrághatatlan bőrű, instant szalonna iránt. Most meg már csak ilyen van. Bármennyire is bizonygatja a hentes, hogy két hétig sóban tartotta, meg rendesen pácolta, hiába érezni a szalonna ízén, hogy ez így volt, és rendesen füstölték, a bőr a legtöbb esetben használhatatlan. Még a kutyának is komoly munka szétrágni. Egy ideig azt hittem, hogy ez csak a nagyüzemi készítésű szalonnákra érvényes, de idén végérvényesen beláttam, hogy a probléma a kisüzemi szalonnákat is érinti. Innentől kezdve pedig kijelenthetjük, hogy vélhetően nem a módszer, hanem az alapanyag okozza a gondot. Megváltozott a malacok bőre? Megkeményedett, a globális felmelegedés hatásaival szembeni védekezésképpen? Vagy egy új tápszer mellékhatása a használhatatlan szalonnabőr szindróma? Jó lenne a dolognak utána járni, mert a fenntartható fejlődés szempontjából a fejlődésnek ez az iránya nem igazán fenntartható. A szalonnával szembeni alapvető követelmények egyike ugyanis már több száz éve az, hogy meg lehessen enni. Az egészet. Így meg eldobódik a bőre, vagyis szemét termelődik. Arról nem is beszélve, hogy a szalonnaszerető embernek csalódás, ha a bőrt nem eheti meg. Ennek a sok boldogtalan embernek a szavazatát könnyen besöpörhetné az a politikus, aki a következő időszakban fényt derít a szalonnabőr devalválódásának okaira (és megoldási lehetőségeket kínál, természetesen). „Szavazzon ránk, és a szalonnabőr is megpuhul” – állhatna az ígéret az óriásplakátokon. „Gyorspácolás nem, rágható szalonnabőr igen!” – ez lehetne a másik sorozat. Választások előtt három héttel pedig jöhetne a harmadik plakátsorozat: „Az Ön szalonnáját is megvédjük a profitorientált eljárásoktól!”

De tényleg, csináljon már valaki valamit.