Ki van a híd alatt?

Daniel Lipšic igazságügyi miniszter azt fontolgatja, hogy a romák hátrányos megkülönböztetésének kiküszöbölésére hozott törvényt normakontrollra az alkotmánybíróság asztalára teszi. A kétségkívül jól képzett jogász a törvényt a pozitív diszkrimináció megnyilvánulásának tekinti, és igazságérzetére támaszkodó laikusként ezt csak úgy tudom értelmezni, hogy Lipšic szerint a pozitív diszkrimináció érvényesítése kibékíthetetlenül ellentétes a törvény előtti egyenlőség alkotmányos elvével. Ismerem az ország politikai szokásait, így fel kell tennem a kérdést: az igazságügyi bársonyszék koptatója csak nem pártpolitikai megfontolástól vezérelve üti a vasat a cigányaink esélyegyenlőségének kialakítását célzó paragrafus ellen? Csak nem arra épít, hogy ebben az országban cigányellenes hangulat uralkodik? Minél nagyobb a munkanélküliség, a munkanélküliek annál nagyobb hányada kiáltja: azért kevés a segély, mert az állam a pénzt munkakerülő romákra költi.

A munkásmozgalom kezdetei óta néhányszor már előfordult, hogy a szegények a még szegényebbeket okolták nyomorukért. Ilyen mélypontra azonban, mint most, még soha nem süllyedt a szolidaritás. ĺgy elhessentem a gondolatot, fel se merem tételezni, hogy a Kereszténydemokrata Mozgalom azzal próbálja 10 százalék fölé tornászni a népszerűségét, hogy minisztere az alkotmányosság óvásának örve alatt a legordasabb indulatok gerjesztésében untermanná válik.

Jóhiszemű vagyok, és abból indulok ki, hogy a miniszter a jó helyett még jobbat akar, így nem „faji eredet vagy etnikai hovatartozás” alapján képzeli el a pozitív megkülönböztetést, hanem a pozitívan megkülönböztetendők anyagi helyzete alapján. Ugyanis tény, hogy a romák döntő hányada nagyon szegény, de aki nagyon szegény, az nem feltétlenül roma. Ha Lipšic ezen az alapon mond nemet a pozitív diszkriminációra, akkor még egyet is lehet vele érteni. Ezen az alapon elérhető, hogy egyetlen kisiskolás se ájuljon ki a padból csak azért, mert a családnak nem telt reggelire. Ezen az alapon kiküszöbölhető, hogy 9-10 éves gyerekek csak azért nem veszik igénybe az iskolabuszt, mert a családnak nem futotta buszjegyre.

A pozitív diszkrimináció elsősorban az iskoláztatást érintené, ami végső soron a társadalmi mobilitás feltételeinek megteremtését jelenti. A tamáskodók ellenérvei nem éppen életszerűek. Ilyen érv, hogy „az egyetemre mostantól az egyébként gyenge jelentkezőt is fel kell venni, csak azért, mert cigány?”. Azért nem életszerű az ilyen argumentáció, mert egyelőre (és még jó ideig) sajnos nem attól kell tartani, hogy az egyetemeket elárasztják a frissen érettségizett romák. Már az jót tenne ennek az etnikumnak, de az egész társadalomnak is, ha a 15 évesek többsége elvégezné az alapiskolát, és alkalmassá válna szakma elsajátítására.

Egy réges-régi politikus így jellemezte az esélyegyenlőség jobboldali értelmezését: Mindenkinek joga van híd alatt lakni. Tény, hogy nem csak romák laknak az alatt a bizonyos híd alatt.