Ki fizeti meg a konszolidációt?

Nem véletlen ezért, hogy a koalíciós politikusok csak nagy általánosságban beszélnek a költségvetési konszolidációról. Megegyeznek abban, hogy a konszolidációs intézkedések az átlagpolgárt nem fogják érinteni, a költségeket a gazdagok, a bankok és nagyvállalatok fogják állni. Azt azonban ők is nagyon jól tudják, hogy ez így nem teljesen igaz. Nincs az a forgatókönyv, melyben a költségvetési hiányt úgy lehet 1,5 milliárd euróval csökkenteni, hogy az ne érintsen mindenkit. Különösen úgy, hogy a kormánypártoknak olyan új ötletei is vannak, melyekhez további költségvetési forrásokra lesz szükség

 Robert Fico például felvetette, hogy el tudja képzelni a hozzáadottérték-adó alap adókulcsának a megemelését, ha ezt az élelmiszerek adókulcsának csökkentésével lehetne kompenzálni. Ez komoly változás, hiszen a hozzáadottérték-adó adókulcsának a növelése mostanáig tabu volt a miniszterelnök számára. Utoljára ezt az adókulcsot az Iveta Radičová által vezetett kormány emelte, és ebből Fico évekig profitált politikailag. A kormányfő most azonban azt nyilatkozta, hogy a tartós fogyasztási cikkeket a lakosság ritkábban vásárolja, és a magasabb adókulcsot kompenzálná az élelmiszerek árcsökkenése. Ez jól hangzik, de ha a kormány jelentősebben szeretné megnövelni a hozzáadottérték-adóból származó bevételeket, az extra bevételek mindenképpen a lakosságtól származnak majd.

Ahogy az többször elhangzott, ebben a pontban már nincsenek könnyű megoldások, ezeket a múltban elhasználtuk. Az energiaár-támogatás megszüntetése a gázárak növekedésével jár, a gyerekek után járó adókedvezmény lefaragása szintén csak a családok bevételét csökkentené. Szóba került még egy munkaszüneti nap megszüntetése is, ami megint csak a lakosság szabadidejének csökkenésével járna. Rövid távon nem tűnik problémásnak a második nyugdíjpillérbe való elvonások csökkentése, de hosszú távon ez a második pillér minden résztvevője számára alacsonyabb nyugdíjat jelent majd. Naiv gondolat az is, hogy az esetleges pénzügyi tranzakciós adó is csak a vállalati szférát és a bankokat fogja érinteni, a többletköltségek egy része mindenképpen átszivárog majd a bankok klienseihez is.

Érthető ezért, hogy a kormánypártok politikusai ódzkodnak attól, hogy rossz híreket közöljenek a szavazóikkal. Ez azonban most már elkerülhetetlen lesz, mert néhány héten belül be kell mutatni a teljes konszolidációs csomagot. Sajnálatos, hogy ennek formájáról semmilyen szakmai vitára nem került sor, mert ez hozzájárulhatott volna egy optimális konszolidációs csomag összeállításához, mely a lehető legkisebb mértékben csökkentette volna a szlovák gazdasági növekedést. E helyett azonban még mindig nagyrészt a sötétben tapogatózunk, és a kormánykoalíció politikusainak az elejtett mondataiból próbálunk meg következtetni. Az idő azonban lejáróban van, és félő, hogy a végén kellemetlen meglepetésben lesz részünk.