Ki az igazi áldozat?

Valakik azonban – akik gondos szervezéssel „létrehozták” és világszerte fogadási eseménnyé nyilváníttatták ezt az ismeretlen személyek által lejátszott futballmeccset – sok pénzt nyertek. A fogadási csalás világszerte az alvilág egyik legjobban jövedelmező üzlete lett. Jobb, mint a drogkereskedelem és a prostitúció. Az Interpol adatai szerint a csalók milliárdokat forgatnak. Dollárban. Ma már szinte mindenre lehet fogadni: az angol Premier League-től kezdve a kambodzsai utánpótlás-bajnokságokig. Nem kell hozzá semmi más, csak internetkapcsolat. Amikor ezt a cikket írom (hétfőn délután), az egyik legnagyobb ázsiai online fogadóiroda (888.com) kínálatában szerepel a Sparta Praha–Zbrojovka Brno U21-es cseh utánpótlás-mérkőzés is, élő fogadásként, ami azt jelenti, hogy meccs közben is lehet rá fogadni. A szorzók percről percre változnak, az eredmény és az eltelt idő függvényében. A világ bármely pontjáról megjátszható ez a teljesen érdektelen, senki által nem ellenőrzött meccs, amely 13 órakor kezdődött a prágai Strahov egyik edzőpályáján, nagyjából tizenöt néző előtt. Amikor odaklikkelek, éppen az 50. percben járunk, a Sparta juniorjai 2–0-ra vezetnek. Arra, hogy a következő húsz percben legalább két gól születik, 6,5-ös a szorzó (jelzem, rövid időn belül már 4–0 volt az állás); ha pedig valaki arra fogad, hogy a Sparta ezen a meccsen több mint három gólt szerez, azzal 5,5-szörös pénzt nyerhet. (A végeredmény 4–1 lett.) S ez így megy minden egyes nap minden egyes órájában.  Declan Hill írta elhíresült könyve (Bunda – futball és szervezett bűnözés) előszavában, hogy a kelet- és közép-európai bajnokságok összeroppantak az ázsiai bundamaffia ölelésében. Paranoiásnak tartották, szavainak senki sem adott hitelt. Akkor még. Ma már mindenki tudja: Hillnek igaza volt. Nyomozni kezdett az Interpol, nyomozni kezdtek a németek, az olaszok, a szlovének, a magyarok… Csak a szlovákok nem. Itt mindenki hallgatott. Ez volt a leggyanúsabb. A csönd. A nagy, fullasztó csönd. Pedig tudni lehetett, hogy az olasz bundabotrány egyik központi figurája a szlovák állampolgársággal is rendelkező Almir Gegics, s a magyar nyomozati anyag egyik tanúvallomásában is szerepel „szlovák szál”. De nem, Szlovákiában senki sem merte megbolygatni a rendszert, még utalások szintjén sem. Csütörtökön hangzott el először a hatóságok részéről, hogy az ázsiai bundamaffia a szlovák futballt is behálózta, itt is voltak helytartói, közvetítői, pénzfutárai, rabszolgái. A szurkolók nem csodálkoztak ezen. Ők már évek óta sejtették. Csak a futballban élő személyek játsszák tovább a színházat, s tesznek úgy, mintha meglepődtek volna. Bunda? Itt? Ebben a tiszta és becsületes közegben? Pedig aki azt állítja, hogy „sokkolták” a múlt heti hírek, és „álmában sem gondolta volna, hogy…”, az hazudik. „Lassan már nem hiszek abban, hogy csalás nélkül bármilyen sikert el lehet érni az olyan sportágakban, amelyek fogadási események” – nyilatkozta Ján Hrivňák ügyész a SME napilapnak. Ő is paranoiás lenne? Nem. Csak pontosan tudja, hogy ha egyetlen szlovák bajnoki manipulálásáért 60 ezer eurót kínáltak három-négy futballistának, akkor egy világbajnoki selejtezőn vagy egy BL-meccsen ennek a sokszorosa a tarifa. Szlovákiából eddig hét személyt gyanúsítanak fogadási csalással, közülük négyen a DAC futballistái. Valószínűsíthető, hogy nem csak ők heten éltek ebből. Emlékezzünk a magyar bundaügy egyik vádlottjának, H. Gábornak a vallomására, aki a bíróság folyosóján, tévékamerák előtt jelentette ki: Magyarországon ötszáz olyan labdarúgó van, mint ő. És Szlovákiában? „Már mi is gyanakodtunk, de nem erre a négy játékosra, akik mintegy áldozatai az ügynek, hanem éppen azokra, akik már nincsenek a keretünkben” – nyilatkozták a dunaszerdahelyi klubvezetők. Hogy a lebukott futballisták áldozatok lennének, az persze túlzás. Mert bár a világméretű bundabizniszben valóban a játékosok jelentik a legapróbb fogaskereket, áldozatnak mégsem neveznénk őket – elvégre a maffiától kapott exkluzív órabér fejében szemrebbenés nélkül csalták el a meccseket. Az áldozat a szurkoló. Meg a futball. Az ügyészek és a nyomozók is tudják: a bundamaffiát nem lehet legyőzni. Nekünk mégis hinnünk kell abban, hogy a foci megmenthető. S ne feledjük: az, hogy elfogadjuk-e világrendnek a csalást és a korrupciót, vagy nemet mondunk rá, csak rajtunk múlik. Senki máson.