Ki a politikai dzsungelből

Mi több: sokkal inkább bonyolódni látszik. Ugyebár a Híd nem jutott egyezségre a Magyar Közösség Pártjával, ugyanakkor hajlandó felvenni választási listájára az MKDSZ, a romák és más kisebbségiek, esetleg szlovák párt képviselőit is. A Magyar Fórum a széthúzás csökkentése érdekében tovább tárgyalna az MKP vezetőivel, hiszen értékrendjük közel áll egymáshoz.

Zászlót bontott az Összefogás, amely nem ötödik pártként, hanem választási mozgalomként toborozna, elsősorban politikai árkok, személyeskedések megszüntetésével. Megjelent a színtéren Samu István Új Egysége is, és létrejött a PS/Spolu magyar platformja. Nyilván abból a meggondolásból is, hogy jórészt a hazai magyar politikai tömörülések viszálya miatt egyre többen voksolnak szlovák pártokra.

Politikai verseny a javából – csettinthetnénk, a demokráciát magasztalva. Ha lennének biztos tájékozódási pontjaink. 

Ezekből azonban egyelőre nem találnak elegendőt azok, akik nem elvakult párthívők. Ugyanis a voksainkért bejelentkezett szereplők kivétel nélkül Dél-Szlovákia felkarolását, szellemi és anyagi gyarapodását, a jogállamiság megerősítését tűzték ki célul. Ahhoz azonban, hogy ezek a valóban létfontosságú elhatározások ne silányuljanak közhelyekké, politikai lózungokká, életképes hívószavakat is tartalmazó programok, szakmai és morális szempontból egyaránt hiteles jelöltek kellenek. Egyelőre viszont kevés kivételtől eltekintve, többnyire sárdobálás, a csörtető egyéni ambíciókat, a generációs előítéleteket alig palástoló pengeváltások tömkelege zajlik. Főleg a közösségi oldalakon és más nyilvános fórumokon, amivel aligha lehet meggyőzni, ráadásul mozgósítani a jelenlegi kisebbségi politizálásból kiábrándult, sorskérdéseink iránt immár közönyös tízezreket.

Talán ezt tudatosította Menyhárt József, aki Csáky Pállal ellentétben, várakozó álláspontra helyezkedve, megértően fogadta az Összefogás létrejöttét. Mások szerint azért szólt ilyen szelíd hangnemben, mert reményei szerint ez a kezdeményezés majd az MKP táborába terelheti a tétovázókat. Olyasmiket is olvasni, miszerint ez a mozgalom oligarchák és más szűk érdekcsoportok szüleménye lenne.

Ebben a hangzavarban és tülekedésben azért akadnak bizonyos szempontok. Lényeges a Híd elfogultság nélküli koalíciós tevékenységének megítélése, miként az MKP törvényhozáson kívüli, különösen a megyei és a helyi önkormányzatokban kifejtett munkásságának tárgyilagos értékelése. Ilyen alapállásból érdemes a folytatást ígérő megnyilvánulásaikat mérlegre tenni. 

Az MKDSZ idáig alig hallatott magáról, támogatottsága hazai nagyar viszonylatban nem jelentős. Samu István pedig máris közölte: nyolc alapelvükből jottányit sem engednek. 

Az egyik iránytű a jelenlegi politikai dzsungelünkben sokak számára inkább Bauer Edit álláspontja lehet, aki leszögezte: azért vállal szerepet az Összefogásban, mert egyetért törekvéseivel. Egyetlen célja szakmai felkészültségével helyzetbe hozni az új hazai magyar politikusi nemzedéket. Világos, őszinte beszéd.

A választás előtti határidőket jelző óra vészesen ketyeg. 

A fentebb említett pártok, s még inkább a bejegyzésükre készülő mozgalmak számára. Mielőbb életképes programmal, megfelelő képzettségű és jellemvonású jelöltekkel kell előállni. Nem valakik ellen, hanem meggyőző tettekkel parlamenti érdekképviseletünk megőrzésének érdekében munkálkodni.