Kézi vezérlés

Mert Szlovákiában 25 év alatt valahogy nem sikerült elítélni egyetlen fontosabb politikust sem nagyobb korrupciós ügyben. Az igazságszolgáltatás – nevét meghazudtolva – nem igazságot szolgáltat, a bűnösöket megbüntetve, az ártatlanokat meg viszonylag gyorsan tisztázva. Nem, a legtöbbször épp a büntetés elkerülése a rá szabott feladat. A végeláthatatlan eljárásokban elkaszálják, elaltatják, ellehetetlenítik, elkenik, elügyetlenkedik, elszabotálják az ügyeket. A normál eljárás az, hogy nem indul nyomozás, mert – hosszas gondolkodás után – nem látnak bűncselekményt, annak a gyanúját sem. Vagy, ha elindul a nyomozás, akkor – hosszú vizsgálódás után – eredménytelenül ér véget, nem követi vádemelés. Ha esetleg jó nyomozók és/vagy jó ügyészek állnának rá az ügyre, akkor azt el lehet venni tőlük és rábízni a „megbízhatókra”. Ehhez kell a főügyészi és a rendőrségi vezetői pozíciók ellenőrzése, meg a hozzá kapcsolódó sztálinista főügyészi jogkörök. Ha netán mégis végigvinnék a nyomozati eljárást és vádemelésre kerülne sor, akkor meg ott vannak a megbízható szlovák bíróságok… Persze tisztelet a kivételnek minden intézményben minden szinten, de a helyzet az, hogy mindenhol hiányzik a jóakaratú, erkölcsös, becsületes, gerinces emberek kritikus többsége. Pedig a rendőrség, ügyészség, bíróság háromszögben az kellene, hogy mindenhol ilyen emberek álljanak a „helyzet magaslatán”. Ehelyett többnyire fogadni lehet arra, hogy legalább az egyikben biztosítva van az erkölcsi alagsor, ha más nem, akkor valamelyik fellebbviteli bíróság (vagy egyenesen a legfelsőbb) garantáltan behúzza a vészféket. Ám a korrupciós ügyekben akár évekig tétlenkedő szlovák igazságszolgáltatás villámgyors reakciókra is képes, csak ezt sajnos kizárólag kormánypárti politikai megrendelésre teszi, hogy ellenzéki politikusoknak ártson. Ahogy tette ezt legutóbb Igor Matovič esetében. Anonim bejelentésre alapozva, teátrális médiafelhajtás mellett házkutatást tartva a képviselő „családi” cégében. Közhely, hogy akkor kellett volna eljárást indítani Matovič ellen és házkutatást tartani nála, amikor ő maga hozta nyilvánosságra azt a Procházkával készült hangfelvételt, amelyen törvénysértésre bujtogatja őt. Ezzel magát leplezte le, de az igazságszolgáltatás nem mozdult. Nyilván akkor nem érkezett felülről politikai ukáz, most meg igen. Mindezek után mennyire tekinthető még a politikától függetlennek a hazai igazságszolgáltatás? És mennyire tekinthető demokratikusnak egy ország, ahol politikai korrupciós ügyekben nem létezik független igazságszolgáltatás? A szerző a Comenius Egyetem politológia tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója