Készülődés, de mire?

Nem kicsit, hanem nagyon túloznak, akik a hétvégi önkormányzati választás eredményeiben már a Smer utáni (posztficiánus?) Szlovákia előszelét vélik felfedezni. Bár Robert Fico sikerként értékelte az eredményeket, azért nyilván ő is látja, hogy a Smer sokat veszített, ez pedig csak az egyik fejezete annak a történetnek, amely a kormánypárt idei szupergyors erodálódásáról szól. De míg az önkormányzatokat vezethetik pártfüggetlen emberek, a parlamenti választáson pártokra kell voksolni, és pártlistákról kerülnek a jelöltek a törvényhozásba. A „meddig bírja a Smer kormányon” tehát aktuális és egyre kellemesebb kérdés, viszont legalább ugyanennyire aktuális felvetés a „de ha nem ők, akkor ki” (és némileg talán kellemetlenebb is). Persze még mindig volt valahogy, nyilván ezután is lesz. Ha nem a Smer alakít kormányt legközelebb, akkor más, de az nem valószínű, hogy az új kormányalakító erő mindhárom jelenlegi kormánypártot ki tudja hagyni az új kormányból.

A következő parlamentben Kotleba ott lesz, Kollár ott lesz, bejuthat a KDH is, az SaS és az OľaNO bejutása pedig jelenleg papírforma eredmény, mindenképp bekerülnek. A többi csak térfogatnövelő aprólék lesz. Egyre többen bíznak a Progresszív Szlovákia és a Mihál–Beblavý-féle Együtt (Spolu) sikerében, de ezek a struktúra nélküli pártkezdemények valószínűleg nem izmosodnak domináns kormányalakító erővé 2020-ig. És ha azt vesszük, hogy a Smer–SNS–Híd-kormány már csak egyfős parlamenti többséggel rendelkezik, nem kizárt, hogy a parlamenti választásra még hamarabb sor kerül (így az említett két új formációnak még kevesebb ideje van az izmosodásra). Persze meglepetést mindegyik választás hoz, nyilván a következő parlamenti is.
 

Mindenesetre érdekes, néha szórakoztató, néha nyugtalanító időtöltés nyomon követni Robert Fico és a Smer politikai zsugorodását. Ez ugyanis szükségszerűen bekövetkezik mindegyik, hosszan vagy röviden regnáló párt esetében, legalábbis mifelénk. Elnök- és generációváltásban nyilván nincs értelme gondolkodniuk, hiszen ahogy egykor a HZDS egyenlő volt Mečiarral, a Smer sem lenne Smer Fico nélkül (hogy egyéb példákat ne is említsünk a környékről).

A világ nyugati felében a pártok túl szokták élni pártelnökeiket, mivel azon is dolgoznak, hogy folyamatosan ki tudjanak termelni tehetséges és új vezetőket, biztosítva a belülről jövő megújulást. Mi ilyen szempontból még a keleti blokkba tartozunk.

És ahogy eddig mindig, most is várjuk, melyik párt mikor leheli ki végleg a lelkét, és melyik pártbuboréknak elég erős a fala ahhoz, hogy kibírjon legalább egy rendes kormányciklust, mielőtt kipukkad.

Szóval az önkormányzati választás ismét megmutatták, hogy Szlovákiában egyre többen unják a pártokat. Ez egy értékes és vidám információ, csak hát ezen a téren nem megyünk vele semmire, hiszen a függetleneket szombaton bejuttató választók minden egyéb választáson pártokra lesznek kénytelenek szavazni. A pártok tehát maradnak, a civil kontroll és a felfelé irányuló nyomásgyakorlás eszköze pedig a jelek szerint az utcai demonstráció lesz, hiszen tavasszal kiderült, hogy változtatni így is lehet.