Kell-e falazni?

Hétfői számunkban a pozsonyi Požičkáreň-falazás kommunikációs vetületeit vizsgáltuk, most, részben Alojz Hlina örvén, arról szeretnénk írni, ami a fal mögött van, a gyorskölcsönöket folyósító cégekről, vállalkozásokról. Ez a cikk nem született volna meg, ha az emberek nem vennének fel köl-csönt, függetlenül attól, hogy ezt azért teszik-e, mert szerintük jó dolog; vagy mert nincs más választásuk. Amikor a hazai bankszektor telehirdeti a nyomtatott és elektronikus sajtót és a közösségi médiát a (számukra kétségkívül) előnyös hitelfelvételi lehetőségekről, amikor nagy pénzeket köl-tenek annak kommunikálására, hogy eladósodni cool, hajlamosak vagyunk elfeledkezni az olyan egyszerű népi bölcsességekről, mint például az „addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér”. A zsidó–keresztény gyökereit láthatóan egyre feledő/feladó Európa a Biblia pénzügyi tanításától is elzárkózik, pedig a Példabeszédek könyve még bőven a modern bankrendszer kialakulása előtt leírta azt, amire napjainkban újdonságként csodálkoznak rá az adósok. Főleg már csak akkor, amikor jön a végrehajtó: „A gazdag uralkodik a szegényen, s aki kölcsönt vesz fel, szolgája a hitelezőnek”. Azaz a visszatérítésig alárendelt helyzetben lesz. A legegysze-rűbb tehát az lenne, ha pénzügyi életünkből a mások pénzéből való élés lehetőségét kizárnánk, ami kellő pénzügyi tudatosság és tervezés mellett lehetséges. Ha mások pénzére ácsingózunk, az nincs ingyen. Ha autót, szerszámgépet, vagy éppen a gyereknek jelmezt kölcsönzünk, nem lepődünk meg, hogy kölcsönzési díjat kell fizetnünk. A pénz használatának is van „kölcsönzési díja”, ez pedig a kamat, ami a bankokban a legalacsonyabb, az uzsorásoknál a legmagasabb. A kettő közötti valami az, amit ma Szlovákiában pénzügyi szolgáltatónak neveznek. A bankok működése állami felügyelet mellett, szigorú szabályozás mentén zajlik, s bár szegény bankárt még nem láttam, ahhoz, hogy sikeresen tudjanak működni, a pénzügyi döntéseiket alapos kockázatelemzés előzi meg. Ezért van, hogy egy-egy komolyabb hitelelbírálásra napokat, heteket kell várni. Akit a bank rossz adósnak ítél, nem kap pénzt. Lehet a bankokat szidni, de egyik sem kifejezetten jótékonysági intézmény, hanem vállalkozás, amely nyereséget akar termelni. Az állam – jogosan, úgymond az állampolgárok érdekében – megköti a kezüket, a szabályozás átlátható, ezért szigorúbbak a feltételek, mint egy „pénzügyi szolgáltatónál”, amely azt ígéri, pár óra alatt elbírálja a hitelkérelmet. Senki sem ellensége önmagának annyira, hogy a drágább hitelt vegye fel, a pénzügyi szolgáltatóknál zömmel azok a roszszabb gazdasági helyzetben levő , alacsonyabb pénzügyi műveltséggel rendelkező emberek végzik, akik már nem kellettek a bankoknak. A 2014 nyarán megszigorított uzsoratörvény számukra is kijelöli a kamatplafont, így legfeljebb a szolgáltatási díjakkal tudnak játszani. Így történhet meg, hogy az egyik, a sok közül találomra kiválasztott pénzügyi szolgáltató online kalkulátora szerint, ha 1000 eurót veszünk fel 22 hónapos futamidőre, havi részletfizetéssel, akkor 1494,85 eurót kell visszafizetnünk. A kamat ugyan „csak” 21,61 százalékos, bár magas, de a törvény értelmében nem minősül uzsorának, de egy izmos, 260 eurós szolgáltatási díj is „jár” mellé. Így kerül a felvett ezres 22 hónappal később a másfélszeresébe. A szolgáltató ennyire taksálja a saját kockázatát azért, hogy a bankok számára nem jó adósnak ad pénzt, a nagyobb, sokkal tőkeerősebb, és sokkal jobban biztosított bank számára nem vállalható pénzügyi kockázatot vállalva. Általában senkit sem kényszerítenek fegyverrel a szerződés aláírására, és, ami fontos, van szerződés. A feltételek rosszak. De aki ebbe a kategóriába se fér bele, annak már csak a feketegazdaság uzsorásai maradnak, ahol nincs papír, a kamat heti, s az sem ritkaság, hogy 100 százalékos. A visszatérítés feltételei menet közben is változhatnak, és ha akadozik a törlesztés, akkor nem ajánlott levél jön, hanem pár markos legény. A fentebb idézett alárendelt helyzet itt a legnagyobb, az eleve szerény anyagi lehetőségekkel rendelkező adós ritkán tud kitörni az adósságspirálból. Leginkább ez indokolhatja a pénzügyi szolgáltatók létét. Kell, hogy legyen a nem mindenki számára elérhető bankok és a mindenki számára elérhető vastagnyakúak között egy olyan pénzügyi terület, amely állami felügyelet alá esik, szabályozott és átlátható, „papír van róla”. Így ezek bejáratait sem kell befalazni, hanem a már meglévő, legalábbis tavaly nyár óta elég szigorú törvényi szabályozás betartását kell elérni. A legjobb megoldás persze továbbra is az, ha nem kérünk kölcsön.