Kárpát-medence Kft.

Lehetőleg botrányos. Lehetőleg olyan, amiről majd lehet beszélni. Meg is jött Kubiš miniszter véleményezése a gyurcsányi hat pontról, s mit ád a médiavilág, épp azon a héten nyilatkozott két lapnak is Göncz Kinga miniszter asszony, csak kicsit máshogy. Lesz mit elemezgetni, közben a három milliárdot csak elfelejtjük, mint oly sokszor. Hiszen már azt is elfelejtettük, hogy a kormány kisebbségekért is felelős miniszterelnök-helyettese, aki civilben történész, miket mondott a Kárpát-medencéről. Még mielőtt a hárommilliárdos bizniszt elemeznénk, engedjük meg magunknak, hogy ama nem létező geográfiai egységről az interdiszciplinaritás terén hiányosságokkal küszködő politikusunk hátrányát lefaragni segédkezzünk. Ha Čaplovič történészpolitikus valaha beszélgetett volna más tudományágak művelőivel az egyetemi menzán, akkor tudná, hogy a Kárpát-medence Európa egyik legtökéletesebb földrajzi egysége. A hegyek és délnyugati irányban az Adria által határolt földrajzi egység egyben klimatikus egység is, a maga jellemző növény- és állatvilágával, a kontinens egyetlen más helyéhez sem hasonlítható vízrendszerével. A feudalista gazdasági viszonyok közt a Kárpát-medence mindennel rendelkezett, ami a gazdagsághoz kellett, az akkori világban komoly nyersanyagnak számító fával és később szénnel, hatalmas termőterületeteit a teremtő öntözéses rendszerek nélkül is bőven ellátta vízzel, a területen belül volt folyó, erdő, só, érc és -nemesfémek.

E lényegében zárt rendszernek köszönhetően egyetlen interdiszciplináris kutatással már találkozó szakember sem csodálkozott el azon, mennyire sokrétű, s mégis mennyire hasonló a terület népeinek kultúrája, dalai, táncai, meséi. Mennyire sokrétű, mégis mennyire hasonló a gazdálkodás rendje az iparosodás megjelenéséig, s mennyire kiegészítik egymást az alföldi típusú tájak mezőgazdasághoz kötődő mesterségei a magasabban fekvő területek marha- és birkatenyésztő juhászok tudásával és az erdőgazdászok és bányászok munkájával. Volt is itt esetenként tündérkert, mely elnevezést Erdéllyel és Csallóközzel kapcsolatban egyaránt használta dolgos népünk.

Ha a mai (horribile dictu) nem létező Kárpát-medencét nézzük, észrevehetjük, hogy két, a jövőben nagyon fontos stratégiai adottsággal rendelkezik. Termőtalaja kevésbé szenvedett a vegyszerezéstől, tehát a föld alatti vizei csodálatos ivóvízkészletek, és évi 280 napsütéses napjának köszönhetően magától dől ide az energia, csak meg kell fogni. Fél évszázadon belül az egészséges élelmiszer és az ivóvíz olyan stratégiai értékek lesznek, amelyekért háborúk dúlnak majd, emlékezve a régi szép időkre, amikor a fegyverek acélért, szénért vagy kőolajért ropogtak. Aki ma középés hosszú távú stratégiát akar nyújtani e térség népeinek, az tudja, a (nem létező) Kárpát-medence eme sajátosságaira kell építenie. Nem lecsorgatni vizeit a hegyekből, mint a háztetőről, hogy alföldjein pocsolyákat teremtsen, de csak évente kétszer, pusztító árvíz formájában, termőföldjeire nem úrhatnám lakóparkokat kell telepíteni, és energiáját nem az alföldek sivatagosítására hagyni elveszni, hanem a bajorokhoz hasonlóan a tradíciót a legkorszerűbb technológiákkal ötvözve építeni egy élhető világot. Ehhez azonban kooperáció (együttműködés) szükségeltetik. Tetszik, nem tetszik, az, ami ma szlovákok és magyarok közt zajlik, csak egy nevető harmadik malmára hajtja a vizet. A nevető harmadikéra, aki megvárja, míg földrajzi nevekkel, „ki itt az úr?“ költői kérdésekkel, kultúrfölénnyel, mesemondó történelemmel, egymásra mutogatással majd csak elfáradunk, közben megmutatva pannon pumákat és mohi erőműveket kilőjük a muníciót, s lehet jönni. Politikus uraiméknak a lecke föl van adva. Aki pedig elégtelenre teljesít, azt az oskolában megbuktatják. A társadalomban nem?