Kampánycsömör 

Bálint-napon benéztem egy pékségbe, de Boris Kollár megelőzött, és harminc darab mézeskalács szívecskét kért. Mindegyikre legyen ráírva: „Te vagy számomra az egyetlen” – mondta. Mert ő a szívével gondolkodik. Míg mögötte várakoztam, volt időm átgondolni az elmúlt hetek eseményeit.

Hiányzik a nyugalom. Hiányoznak azok az idők, amikor még megnyithattam úgy egy Youtube-videót, hogy nem kellett végignéznem egy politikai hirdetést, amelyben az elmúlt években tapasztalható megosztottságról prédikálnak. Amikor még úgy görgethettem végig az üzenőfalamon, hogy nem kellett apokaliptikus üzeneteket harsogó pártembereket hallgatnom. Korábban panaszkodtam amiatt, hogy a parlamentben dolgozók csak négyévente veszik észre az egyszerű választópolgárt, de szögezzük le azt is: a négyéves figyelemhiányt nem lehet behozni a választások előtti két hónapban. Ez így túl tömény, egyszerre túl sok. A kampányidőszak finisel, és elszabadult a pokol.

Pellegrini és Danko úgy tesz, mintha semmi köze nem lenne az elmúlt négy évhez.

A miniszterelnök repülőben ült, amikor bejelentette a „felelős változás” doktrínáját, ismét megerősítve a tételt, hogy tényleg bármit el tud vezetni, kivéve Szlovákiát. Hogy ez a „felelős változás” mit jelent, azt a gyakorlatban senki nem tudja. Aztán jött a hír, hogy érkezik a last minute szociális csomag, amit a négy év alatt nem volt idő megvalósítani. Ugyanakkor két héttel a választás előtt egymilliárdos lyukat ütni a költségvetésen nem tűnik sem felelősnek, sem változásnak. De ha figyelünk, a héten dekódolhatjuk a szókapcsolatot. Ha ugyanis a szélsőségesek támogatásával szavazzák meg a csomagot – amire még a smeres pénzügyminiszter szerint sincs pénz –, akkor megfejtjük a „felelős változás” titkát:

„Pellegrini Fico hangján hazudik, és Kotleba segítségével veszik ki a zsebedből a pénzt.”

Mert afelől biztosíthatok mindenkit, hogy az intézkedések árát nem a képviselői fizetésekből fogják levonni.

Unortodox kampányfogásokkal persze nemcsak a Smer és az SNS szellemi műhelyében álltak elő. A Híd és az MKÖ nagyjából a szokásos kiutazós-találkozós haknikra épít, de azért a videós bizniszbe ők is beszálltak. A két párt közül a Híd a visszafogottabb. A legnagyobb kommunikációs problémát náluk a koalíciós partnerek ámokfutása jelenti. Bugáréknak az elmúlt négy évben voltak kisebb botlásaik, de igazán nagy botrány nem kötődik a nevükhöz. A visszafogott, felelős politizálást hirdető videóik így hitelesek lehetnének,

csak az a baj, hogy közben Fico és Danko épp a közös házat próbálja felgyújtani a háttérben a biztosítási pénzért.

A Híd előtt emiatt egy igen komoly kommunikációs kihívás áll: úgy kell prezentálniuk a koalícióban elért eredményeket, hogy közben elhatárolják magukat a „gyújtogatóktól”. Az MKÖ ezzel szemben tényleg azt ígér, amit akar, ennek köszönhetően a videóikban sokkal több az unortodox elem. Eleve érdekes, hogy a tömörülést alkotó összes szubjektum külön kampányt folytat, ami kicsit skizofrén állapot, de itt legalább a kreatív szekció nem tétlenkedett. Menyhárt József kémiai kísérleteket végez, a Magyar Fórum közösségi oldalain újraéledt a politikai költészet műfaja, az Összefogás tagjai pedig nemes egyszerűséggel megpróbálják beénekelni magukat a parlamentbe. 

Eddig jutottam a gondolatmenetben, mikor Kollár megkapta az utolsó szívecskés sütit is, és kifelé iramodott. Az ajtó becsapódott, én pedig a monitorom előtt ébredtem: elaludtam egy politikai hirdetés előtt. Nem baj, végre megnézem a videót a gitározó kiskutyáról. Csak el kell indítani. Várjunk, ez nem az. Jaj ne, már megint. „Számoljunk, mert velünk számolni kell!” Micsoda??? Ennek a mondatnak semmi értelme.

Mikor lesz ennek vége?