Kampánycsendben vagyunk

A legkomorabb közvélemény-kutatások alig harminc százalékra saccolták a részvételi arányt, a legderűlátóbbak jócskán ötven fölé. Persze a szavazókedv valószínűleg régiónként változik. A legmegbízhatóbb információkkal – mint mindig – most is a csaposok és pincérek tudnának szolgálni, hiszen amiről nem beszél a kocsma, a régiók hangja, az nincs is. Ha egyszer kedvem lesz, közvélemény-kutató ügynökséget alapítok, amely kizárólag a vendéglátó-ipari egységek alkalmazottait, esetleg törzsvendégeit és véleményformáló fogyasztóit faggatná, és biztos a legmegbízhatóbb adatokat szállítom majd. Addig is kizárólag információszerzés céljával felkerestem néhány reprezentatív söntést és borkutató intézetet, így én már tudom a választások végeredményét megyékre lebontva. De nem mondom meg, mert kampánycsend van.

Kampánycsend van, így aztán a kampányról nem is írok, pedig erről szólt az egész hét, csak a kampánycsendről. De azt azért nem mondanám, hogy nagy a csend. Csütörtökig csak a szokásos panaszok érkeztek a Központi Választási Bizottsághoz olyan dolgokkal kapcsolatban, melyek emberemlékezet óta minden kampány velejárói. Konkrétan, hogy régi szokás szerint egyik vagy másik jelölt plakátragasztói leragasztották a másik plakátját, és ezt valóban mélységesen el kell ítélni. Csütörtökön azonban valami váratlan történt. A bizonytalan, feszült helyzetet már reggel szinte tapintani lehetett. Az emberek felkeltek és azt kérdezgették egymástól: Nem csütörtök van ma? Nem ma van a parlamenti kérdések órája? Hej, be jó lenne, ha közvetítené a tévé. Hej, ha élőben, nem pedig felvételről, ahogy szokta! Ennek jegyében telt az egész délelőtt, mindenki izgatottan várta a délután két órát, mert már a gyerekek is tudják, hogy akkor kezdődik a kérdések órája. A kocsmában megállt az élet, a csapos nem csapolt, a háziasszonyok odahaza átkapcsoltak a dél-amerikai sorozatokról, a markízásoknak pedig össeszorult a gyomra az STV várható nézőcsúcsa miatt. És akkor a képernyőn feltűnt a miniszterelnök és válaszolt az egyik – megyeielnök-jelölt – parlamenti képviselő kérdésére. A nézők fellélegeztek, a politikusok felháborodtak, a közszolgálati tévé igazgatója pedig estére leváltotta helyettesét, hogy mentse a saját bőrét.

Egyelőre az ügy roppant homályos. Nem tudni, ki adott utasítást az élő közvetítésre, nem tudni, ki tudott róla, a tévé igazgatója azt mondja, ő aztán nem. Azt sem tudni, megsértették-e ezzel a kampánycsendet, ezt majd eldönti a választási bizottság. Szerintem mindenképp ki kell rúgni az operatőröket, sőt az egész stábot, a közvetítőkocsi sofőrjével és a portással egyetemben. Én erre szavazok.