Jók vagyunk!

Múlt kedden például hideg közönnyel kerültem ki az egyik bevásárló-központ bejáratánál az akciós zoknikkal tömött nejlonszatyron civakodó idős nénit, és az őt ráncigáló biztonsági őrt. Utána a parkolóban szó nélkül elmentem a piros Mazdába beletolató kék Audi sofőrje mellett, aki durva szitokszavakat kiabált a másik sofőrnek, ahelyett, hogy inkább önvizsgálatot tartott volna. Nehéz kimondani, de az utóbbi hetekben már alig érdekelt a kontinens békéje. Épp jókor jött tehát az elismerés – új lendülettel vetem magam ismét a béketeremtésbe. Az anyagi elismerés ugyan nem nagy, de mindenképpen hozzátesz az élményhez. 

Meg hát a többiekre is gondolni kell, hisz nem egyedül lakom ezt az uniót. Ha igaz, amit mondtak, hogy a díjjal járó nyolcmillió svéd koronát centekre váltják és repülőgépből szétszórják a tagállamok felett, akkor én még örülhetek is, hogy nekem pont egy ötcentes jutott. Tegnap találtam meg a stadion mellett.  Remélem ezzel, hogy mindannyian díjazottak lettünk itt Szlovákiában is, elgondolkodunk valamelyest azon, mit is jelent nekünk ez az egész Európai Unió, meg hogy a tagjai lehetünk. Van eurónk, amit könnyebb költeni, mint korábban a koronát, meg vannak uniós alapjaink, amit ugyan kevesellünk, de elkölteni a felét sem tudjuk. Ha meg mégis, akkor visszakérik a rossz pályázatok miatt. Meg ott van a schengeni övezet, amelyben lejárt útlevéllel is utazhatunk, mert nem nézi senki. Meg a zöldségtermeléssel sem kell már bajlódnunk, hisz behozzák nekünk olcsóbban külföldről. A nádcukor a világpiaci árához képest ugyan drága, mert nem vagyunk jóban Kubával, de hát istenem, mindent azért mi sem akarhatunk jó dolgunkban.  De ami a legjobb ebben az egész uniósdiban, az a biztonságérzet, hogy valaki rajtunk tartja vigyázó szemét. Szegény dédapáink, ha ezt tudták volna, nem hetven, hanem százhetven évig élnek örömükben. De hát erre valahogy nem gondoltak. Esterházy Péter szerint azért, mert nem mertek. „…aztán, hogy a német után bejön az orosz, arra nem is mertek gondolni, arra meg, hogy az orosz után nem jön be senki, mégis majdnem olyan, mintha itt volna valaki, no, arra meg végképp nem” – írja a Harmonia Caelestisben.  Most meg egyszer csak megkapjuk a Nobel-békedíjat. Még jó, hogy megmondták, miért, mert magunktól rá nem jöttünk volna. De így most már minden oké. Alighanem jók vagyunk. Nagyon jók!