Jó reggelt, Európa, jó reggelt, Jalta!

Putyin az elmúlt években sokszor emlegette Jaltát mint a valódi álmát az ukrán rendezés kapcsán. Vagyis, hogy az orosz imperialista szemlélet nem ukránproblémát lát egyedül, hanem – ahogy azt 2021 decemberében megüzenték a NATO-tagoknak – igazából a NATO keleti bővítésének visszavonását (tehát Szlovákia és Magyarország tagságának megszűnését) is, és az orosz befolyási zónák visszaállítását célozza. Ezt ízlelgessük kicsit, amikor az ukránokról szóló, köldöknézegető belpolitikai viták meglehetősen ignoráns módon nem veszik figyelembe a háború lezárási formáinak következményeit.

Sokszor leírtam, de úgy látszik, nem lehet elégszer: nem pusztán Ukrajnáról szól az ukrán front. Ha Trumpon múlik, akkor az oroszok legnagyobb örömére egy nagyobb megállapodás keretében egyezik ki Moszkvával, amelyben ki tudja, hogy milyen szabad kezet kér magának Kanada és egyéb területek kapcsán, cserébe odadobja Ukrajnát és – immár nem lehetünk benne biztosak, hogy ne tenné! – akár Európa egyes országait. Ezekben élünk, tehát nekünk itt, Kelet-Európában egyáltalán nem mindegy, hogy milyen feltételekkel ér véget az ukrán–orosz háború. Nem a lezárás sebessége számít (szemben a washingtoni véleménnyel), hanem az, hogy Európa számára legalább a biztonság perspektívája benne legyen.

Természetesen sem Trump, sem Putyin nem nézi Európa érdekeit, hanem a sajátjait. (Azért sok évtizedes transzatlanti kapcsolat megtaposása kellett hozzá, hogy ezt a mondatot kelljen leírni: „természetesen” – hiszen Washingtonban egy jó ideig az európai puffer biztonságát az USA biztonsági előszobájának tekintették.) Ne felejtsük el, hogy Putyin és az orosz birodalmi szemlélet továbbra sem ismeri a „szövetségesek” fogalmát.

Egész pontosan: ha az ukrán hadszíntéren az orosz katonák pont úgy viselkednek, mint a szovjet katonák a második világháborúban, akkor nincs sok okunk azt feltételezni, hogy az orosz megszállás a térségünkben vagy az orosz befolyás kiterjesztése bármi mást jelentene, mint 1945 után.

Mindig van holnap. Európának is van. Lesznek, akik azt olvassák ki a két-szék-közt-a-pad-alatt helyzetből, hogy muszáj lesz összefogni, minden belső különbség és kultúrharc ellenére, mert egyébként nem lesz hol megvívni a következő kultúrharcot. Lesznek azok, akik nem tudnak majd a horizontra nézni, és továbbra is szorosan a köldökükön tartva szemüket, rövid távú célokért feláldoznák Európa autonómiáját. Végül adott a harmadik hadoszlop, vagyis az árulók, megvettek és korruptak tábora, akik sose akarták saját országuk érdekét nézni, legfeljebb a személyes túlélésük és vagyonuk lebeg a szemük előtt, meg előbb-utóbb egy kényelmes moszkvai luxuslakás perspektívája, mint a volt osztrák külügyminiszter asszonynak vagy Edward Snowdennek, Aszadnak, szépen nő ez a lista.

Tudtuk, hogy Trump ezt a „reset”-et hozza majd. Most már érezzük és tapasztaljuk is, ami mindig más, mint pusztán tudni. Jön a holnap, de hogy pirkadatban vagy alkonyatban akarunk ébredni, az rajtunk múlik.