Janukovics bosszúja

Mivel fegyverzetük és a ruhájuk kísértetiesen emlékeztet az orosz katonákéra, taktikájuk pedig a krími eseményre, az ukrán és a nyugati média rögtön mondta a tutit – ezek már az orosz megszálló csapatok. Az orosz média viszont ukrán polgárháborús helyzetről ír. A valóságot valahol a kettő között kell keresni. Ami biztos, hogy csakúgy, mint a Krímen, a helyi ukrán hatóságok nem állnak a helyzet magaslatán. Az új kijevi kormány tagjai gyártják a hangzatos nyilatkozatokat, de a bizonyíték kevés, és nehéz elképzelni, hogy valóban orosz kommandósok hajtják végre a fegyveres akciókat. Donbász megyében van elég, elsősorban a helyi oligarchák védelmére szakosodott, harcedzett férfi, volt katona, rendőrkommandós és munkanélküli fiatal ilyesmi elvégzésére. De az is biztos, hogy fegyvereik többsége Oroszországból származik, és az orosz titkosszolgálati háttér, kiképzés, na és a helyi ukrán hatóságok passzivitása nélkül az épületfoglalásokra nem kerülhetett volna sor. Kijevben mindenki arról beszél, hogy Donbászban a Janukovics család pénzeli a szakadárokat, és lefizeti a helyi rendőrök jó részét, hogy ne álljanak a szeparatisták útjába. Moszkva célja továbbra sem a háború, hanem az új kijevi hatalom ellehetetlenítése és delegitimizációja. Ehhez kapóra jön a Kijevből elűzött Viktor Janukovics, akihez a donbászi régió továbbra is lojális. Nem véletlenül tartattak rögtön vasárnap sajtótájékoztatót az elűzött ukrán elnökkel, mintegy bejelentve a „polgárháborút”. Az pedig egyáltalán nem véletlen, hogy katonai és rendőrségi objektumokat támadnak: azt lehet majd mondani, hogy a szakadárok fegyverei onnan származnak, nem pedig Oroszországból. A pszichikai nyomás fokozásához hozzájárul az orosz hadsereg felsorakozása a határon. Ez elég a nyomásgyakorláshoz, de nem elegendő egy tényleges támadáshoz. Mindez kettős célt szolgál: Moszkva sakkban tartja a kijevi kormányt, illetve a Nyugatot egy katonai akció lebegtetésével, valamint arra kényszerinti a kelet-ukrajnai oroszokat, hogy válasszanak orosz nemzetiségük, illetve ukrán állampolgárságuk, identitásuk között. Tankok és fegyveres martalócok ide vagy oda, Kelet-Ukrajna azonban egyelőre passzív. A helyzet ellenőrzése még nem csúszott ki teljesen a kijevi kormány kezei közül, de azt már nehezen lehet megérteni, hogy a Krím után immáron Kelet-Ukrajnában is fegyveres csoportok tartanak ellenőrzésük alatt egész városokat. Ha Kijev nem lesz képes lokalizálni a konfliktust és kézbe venni az irányítást, Ukrajna sorsa a jelenlegi formájában megpecsételődik.