Ízelítő a jövőből

De nincs is szükség klímakutatókra, elég, ha az ember józanul végigtekinti, mi zajlik a bolygónkon. Szemmel láthatóan durvul a klímaváltozás. Óriási erdőtüzek, katasztrofális árvizek. Aszály és hőség, viharok, földcsuszamlások, nagyon erős hurrikánszezon, tornádók – már a szomszédainknál és nálunk is. Mindenki láthatja a tévében, az interneten, egyenes adásban. Több millió négyzetkilométernyi területek pusztulnak el az emberi tevékenység miatt, pusztulnak az állatok, a növényzet. Június 1-je és augusztus 15-e között csak Szibériában csak annyi szén-dioxid szabadult fel az erdőtüzek miatt, mint Németország (a világ 4. legnagyobb gazdasága) egyévi kibocsátása. Az erdőtüzekhez hozzáadódik a még veszélyesebb metán, ami a felolvadó permafrosztból, az eddig az „örök fagy” fogságában levő talajból szabadul fel. Üvegházhatása százszor erősebb, mint a szén-dioxidé. Minél több ilyen gáz kerül a légkörbe, annál inkább melegszik a bolygó, annál több az erdőtűz, és még több gáz szabadul fel. Ezek a feedback loopok, azaz visszacsatolási hurkok, melyek kialakulására évek óta figyelmeztettek a klímakutatók. Úgy tűnik, elérték azt a pontot, amelyen túl már megfékezhetetlenek. Grönland legmagasabb pontján hó helyett most először eső esett.

Az üvegházhatású gázokon túl további mérges gázok kerülnek a légkörbe az erdőtüzek miatt, porral, hamuval keveredve, a légáramlatok pedig szétterítik az egész világon. Tűz, víz, szél, hozzá néha egy földrengés. Az ember kezdi magát egy hollywoodi fantasy blockbusterben érezni, ahol a felbőszült elemek bosszút állnak 150 év gátlástalan kapzsiságáért. És hogyan reagálnak erre a politikusok, a korporációk vezérigazgatói és a többi hatalmon levő? A politikusok sokat gondolnak az áldozatokra és családjaikra, imádkoznak értük. Mindenféle üres ígérettel állnak elő. De csak úgy, hogy közben a gazdaságra gondolnak. És persze olyan ostobák is vannak köztük, akik tagadják, hogy az ember okozta a klímaváltozást. A cégóriások vezérigazgatói pedig hamis reményekkel ámítanak: majd az elektromos autók megmentenek minket. A modern technológiák megóvnak bennünket a szenvedéstől. Modern energiatermelő technológiákat fejlesztünk ki. Ez mind szép, de attól tartok, késő. Viszont így még mindig ki tudnak csikarni egy csomó pénzt az emberekből, mielőtt összeomlik a természet, ami életben tart minket. És persze az egyén felelősségére apellálnak – elvégre mi, fogyasztók tehetünk erről, nem ők. Ők nem gyártanának ennyi szemetet, ha mi nem vennénk meg. Közben mélyen hallgatnak arról, mennyit költenek lobbizásra, hogy gátolják a gazdaságot valóban környezetbaráttá változtató törvények elfogadását. Az egyik legabszurdabb példa az USA-ban történt: a vegyipari lobbi egyes államokban törvényileg lehetetlenné tette az egyszer használatos műanyag zacskók betiltását.

Civilizációnk egyre csillapíthatatlanabb energiaszomját nem leszünk képesek megújuló erőforrásokkal oltani. Negyedévente új kütyüket dobnak piacra, új ruhák jönnek divatba. Termeljük a szemetet – a haladás nevében, kőolaj, földgáz, szén égetésével. És ez nem fog egyhamar változni, pedig tudnánk olyan eszközöket gyártani, melyek évtizedekig működnének. Megvan a technológia, de ez összeegyeztethetetlen az örökös növekedésen alapuló gazdasági rendszerrel.

Az IPCC minden forgatókönyve 1,5 fokos hőmérséklet-emelkedéssel számol 2040-ig. A legkedvezőbb változat, hogy 2100-ra ez 1,4 fokra csökken. De ha így folytatjuk, a legrosszabb verzió vár ránk: 4,4 fokos emelkedés 2100-ig. Ez pedig lakhatatlanná teszi a bolygó nagy részét.

Vagyis kihalunk? Még egy jó ideig nem. De nagyon sokan meghalnak, óriási menekülthullámok indulnak, csakhogy nem lesz hova menekülni. Vízért fogunk háborúzni. A felismerhetetlenségig megváltozik a Föld, nagy része elsivatagosodik, a tengerszint megemelkedik, a gleccserek elolvadnak. És ne feledjük: újabb járványok jönnek. A permafroszt baktériumokat és vírusokat rejt, s csak arra várnak, hogy aktivizálódhassanak.

Van még remény? Persze. De sürgősen kell cselekedni. Ezt a válságot valóban csak úgy tudjuk átvészelni, ha piti nézeteltéréseinket (melyek miatt annyira szeret utálkozni a társadalom) félretesszük, és erős nyomást gyakorolunk a politikára, hogy tényleges változtatásokat valósítson meg, és hallgasson a tudományra. Sikerülhet? Ha az Új Szó online oldalának hozzászólásaiból és a populista pártok népszerűségéből indulok ki, azt kell mondanom: nem. És globálisan is inkább ez jellemző. De nem szabad feladni! Csak fel kell készülni arra, hogy a következő évtizedek nagyon nehezek lesznek, és nem csak a szélsőséges klíma és az azokkal járó katonai konfliktusok miatt. Előbb-utóbb olyan reformok lesznek, amelyek megváltoztatják megszokott életünket. Mert fenntarthatatlan az a mérhetetlen kényelem és luxus, amit most élvezünk. Szisztematikus változásra van szükség a mezőgazdaságban és minden ágazatban. Ezeket muszáj végrehajtani, hogy a jövő generációi élni tudjanak a Földön. Remélem, sikerül.