Itt senki sem rendszerellenes

Az új kormány mindjárt harcot is hirdetett a rendszerellenesek ellen, mondván, nem járja, hogy egyes pártok struktúra nélkül működnek, kétes módon alakultak (át), néhány ember hoz meg minden pártdöntést, és teljesen kiszámíthatatlanok. Kilátásba helyezték a politikai pártokról szóló törvény módosítását is, amellyel kiiktatnák a rendszerből a „rendszerelleneseket”. A rendszerellenes alatt pedig általában az OĽaNO–NOVA, Kotleba pártja és Kollárék értendők. Ezt a felosztást a másik oldal sem utasítja el: Kotlebáék és Kollárék is kijelentették már, ők standard pártok alatt azokat a tömörüléseket értik, amelyeket a korrupciós politika irányít, következésképp ők – a „tiszták” – vállalják, hogy nem standard politikusok, sőt nem is szeretnének azzá válni.

Összeurópai viszonylatban sem újdonság, hogy protestpártok, illetve a „megújulást” szorgalmazó, politikai alternatívákat kínáló pártok fontos szerephez jutnak a nagypolitikában, a spanyol Podemostól a magyarországi LMP-ig, a módszerek persze általában különbözőek. Szlovákiában azonban ezek a protestpártok nem kínálnak valódi alternatívát, és tulajdonképpen rendszerellenesnek sem nevezhetőek. Elmagyarázzuk, miért.

Egy valamirevaló rendszerellenes párthoz legalább két dolog kell: a cél, hogy megváltoztassa a fennálló rendszert, és eszközök, amelyekkel ezt megteheti. Nem árt, ha a cél konkrét, pontos és megfogható, az eszközök pedig jó esetben kéznél vannak. Tehát nem elég azt mondani, az aktuális kormány vezetése korrupt, és mi ezen változtatni akarunk, mert ez még nem valódi politika. Ezt csinálja például az OĽaNO–NOVA, amelynek egyébként kiváló képességekkel rendelkező képviselői vannak, de kormányalakításra képtelen lenne, mert sem valódi célja, sem valódi eszközei. Rendszerellenesnek nevezni őket tehát inkább hízelgés, mintsem kritika.

Kotlebáéknak látszólag konkrét céljaik vannak: megtisztítani az országot a korrupciótól, megszabadulni a „cigány élősködőktől”, kilépni az EU-ból és a NATO-ból, azaz inkább Moszkva vazallusává tenni az országot, megszabadulni a „multik nyomásától”, azaz gyakorlatilag kizárni magunkat a fejlett nyugati országok közül. Mindeközben Kotleba kőkemény korrupciós és nepotista üzelmeket folytat Besztercebánya megyében, ő tehát a fennálló rendszer egyik legfőbb haszonélvezője. Ráadásul a pártja által hozott emberanyag és az eddigi tevékenységük is mutatják, még ha komolyan gondolnák, sem rendelkeznek a szükséges szellemi kapacitással a „komoly,rendszerellenes” tevékenységhez.

Ami Kollárékat illeti, sokáig csak annyit tudtunk róluk, hogy semmit sem tudunk róluk. Sejteni lehetett, hogy főként Boris Kollár „menősködő” kiszólásai fogják meghatározni a párt „arculatát”, ez be is igazolódott. Kollár a napokban közölt egy „cikket” az új londoni főpolgármester, a muzulmán Sadiq Khan megválasztása kapcsán, amelyben az „EU iszlamizálódására” figyelmeztet, és összeesküvés-elméletek és ironizáló gesztusok mögé rejtett súlyos xenofób megnyilatkozásokba bocsátkozik, mint amilyeneket Kotlebáéktól hallhatunk. És mint amilyeneket maga a jelenleg is legerősebb kormánypárt táplált a választások előtt – a rendszer csúcsáról.  Ez a xenofób alapállás „persze” ma a többségi állampolgári véleményt is tükrözi, mondhatni, a mindennapok része. A menekültválságban a legárnyaltabban fogalmazó Híd is számtalanszor dicsérte például az európai szinten is kifejezetten szigorú hazai bevándorlási politikát, amely nem egyszer megalázó helyzetbe kényszeríti a Szlovákiában legálisan letelepedni kívánó külföldieket. Kollár tehát, aki ezt a xenofób alapállást szemlátomást büszkén (programszerűen?) vállalja, egyáltalán nem lóg ki: maximálisan a rendszer része, semmit nem fog tenni, hogy változtasson rajta.

Valódi rendszerellenes pártunk tehát nincs: ilyenkor szokták mondani, a társadalmunkmég nemérettmeg erre.