Isten óvjon minket

Egy friss felmérés szerint a hazai lakosság kilenc százaléka még mindig „vírustagadó”. Azaz meggyőződésük, hogy mindannyian egy világméretű manipuláció áldozatai vagyunk, bedőlünk az álhíreknek (ez amúgy igaz, csak nem úgy), birkamód hagyjuk magunkat palira venni. Ők azok például, akik Lengyelországba vitték át a lagzikat, nem hajlandók maszkot viselni, és teleposztolják a Facebookot agyament eszmefuttatásaikkal. Nekik (is) köszönhetjük a vírus gyors terjedését, és azt, hogy hamarosan még többen veszítik el állásukat.

Tegnap az uszodában őket szidta mindenki, nem Matovičot és a kormányát, nem is a nagy, nemzetek fölötti összeesküvést. „Az emberek hülyék” – summázta a helyzetet az egyik úszómester, akitől megkérdeztem, mire számítanak. Három nap múlva bezárnak. És az a legszörnyűbb az egészben, hogy nem tudni, mennyi időre. Két éve dolgozik itt, a tavaszi bezárást még átvészelték valahogy, de most várhatóan sokukat elbocsájtják, és ha év végéig nem nyithatnak ki, vélhetően örökre leereszthetik a medencéket. A nyomott hangulat ellenére felüdülés volt végre értelmes emberekkel találkozni, úgyhogy ma este is megyek, és úszom egy nagyot.

Olyan hírek is terjednek, hogy pénzt kapnak azok, akik a kórházban „aláírják, hogy covidosok”. Erre már tényleg nincsenek nyomdafestéket tűrő szavaim, illetve csak annyi, hogy ha lockdown lesz a vége, ki kell majd mondanom, hogy megérdemeltük.

A maszkviselésről annyit, hogy a biztonsági öv is kényelmetlen, mégis kimutathatóan életeket menthet. Az árvai régióban élők házasodási kedvének növekedésére nincs magyarázatom, lehet, hogy az ottaniak nem bíznak (egyelőre) a hivatalos papír nélküli szerelemben. A Facebook-posztok viszont nagyon is tanulságosak, szeretem olvasgatni őket, mert alaposan megismerhető belőlük a társadalom. Az olvasgatás hatására összegyűlt feszültséget mostanáig úszással vezettem le, ezután talán mániákus otthoni takarító leszek – ahogy a helyzet kinéz, nyilván sok időt töltök a négy fal között ezen a télen.

Most megosztom önökkel, mi mindent olvastam össze az elmúlt két napban – hadd takarítsanak önök is az eddiginél serényebben. Sokan a világjárvány kellős közepén is úgy gondolják, érdemes a rákban vagy bármilyen más diagnózisban elhunytak számát Facebook-posztokban összehasonlítani. Mások azt a kérdés teszik fel a „hulljon a férgese” mondás jegyében, hogy a hetven év fölöttiek ugyan mit akarnak még, hiszen amúgy is van már egy csomó más betegségük. És ne feledkezzünk meg azokról sem, akik politikai ügyként kezelik a világjárványt, és pártpreferenciájuk alapján viselnek, avagy nem viselnek maszkot – ez utóbbi esetben közvetlenül veszélyeztetve embertársaikat. Szóval tényleg olyan messze vagyunk a normális értékrendtől, mint Makó Jeruzsálemtől.

Az, hogy az emberek mennyire vannak gondolkodásra alkalmas állapotban, bizonyára függ a tömegtájékoztatástól is, de vajon hányan nézik a releváns híradókat, és hányan lógnak naphosszat a Facebookon? E két információs bázis látogatottságát eddig senki sem hasonlította össze – de az is lehet, hogy már megtörtént, csak nem merik közölni az eredményt.

Szóval Isten óvjon minket. Már, ha létezik.