Irán még keresi a jó irányt

Kezdjük egy friss, szinte tréfásnak tűnő hírrel. Hercegek tüntettek a megszorítások miatt Szaúd-Arábiában. A világ fő olajexportőre idén bevezetett olyan, korábban elképzelhetetlen megszorítást, mint az 5%-os áfa, emellett megvonták a királyi származású családoknak járó kedvezményeket, az állam által fizetett rendszeres havi apanázst.

Ha a szaúdi hercegeknek nem tetszik a kitömött pénztárcájukat alig érintő takarékosság, akkor mit szóljon egy szegényebb ország lakossága az életszínvonal stagnálásához? Nos, hogy mit, azt most Iránban látjuk. Az óév utolsó napjaiban kezdődtek az erőteljes rendszerellenes vonásokat mutató megmozdulások, az elégedetlenségi hullám már több mint 80 városra terjedt ki, ahol ezrek vonultak az utcára a korrupció, a munkanélküliség, az egyre mélyülő vagyoni szakadék ellen tiltakozva. Magát Ali Hamenei ajatollahot, a legfőbb vallási vezetőt is nyilvánosan bírálják, ami példátlan, hiszen az ajatollah az óvatos reformernek számító Haszán Róháni köztársasági elnök felett áll.

A diktatúráknak éppen az okoz fejtörést, hogy mi az a szikra, ami akár a rendszer bukását okozó lázongást is kiválthatja. Különösen igaz ez a társadalmi mozgásokra, az új kihívásokra alig reagáló iszlám világban. Emlékezzünk csak, 2010 decemberében Tunézia egyik kisvárosában egy engedély nélkül árusító képzett fiatal munkanélküli tiltakozásul felgyújtotta magát. A magas munkanélküliség és a szociális feszültségek által sújtott Tunéziában ez volt a kiváltó szikra, ami végül az ún. jázminos forradalomig, sőt a 2011-ben a térségen végigsöprő arab tavaszig vezetett.

Iránban szintén magas a munkanélküliség, a fiatalok körében eléri a 30 százalékot is. Évente mintegy egymillió fiatal lép a munkaerőpiacra, jelentős részük jól képzett, de a gazdaság képtelen ennyi új állást kitermelni. A perzsa állam népessége nagyon fiatal, főleg városlakó, a most letartóztatottak döntő többsége 25 év alatti. A társadalom összetétele veszedelmes gyúelegy lehet. A tüntetések kezdetben szociális indíttatásúak voltak, mivel a lakosság úgy érzékelte, az évtizedes elzártság után a 2015-ös atommegállapodás nem hozta el azt a gyors fellendülést, amelyet vártak. Emellett Teherán éppen most döntött a fegyelmezett költségvetés mellett, ami a szociális juttatások visszavágásával, az árak emelkedésével jár. Az okostelefonok, az internet világában az emberek azt látják, miközben a tojás és a benzin ára látványosan drágul, addig a meghirdetett takarékosság nem érinti a befolyásos vallási és katonai elitet. Nyilván az sem segít a helyzeten, hogy a síita papság és a Forradalmi Gárda által fojtogatott ország minden eresztékét átjárja a korrupció – ez a tény rezsimellenes felhangot is kölcsönzött a tüntetéseknek. Ha ez nem volna elég, az iráni sah uralmát 1979-ben megdöntő ajatollahok napjainkban az iszlámon belül dúló vallásháború törésvonalait kihasználva a síita vonalat erősítik a régióban. Elégedetlenséget szült, hogy az állam nagy pénzeket költ a szíriai és iraki katonai fellépésre, Libanonban erősíti pozícióit, a jemeni polgárháborúból ugyancsak kiveszi a részét.

Nem állítjuk, hogy Iránban elkezdődött a perzsa tavasz, egyelőre a bűnbakokat keresik, akiket „természetesen” külföldi felbujtókban találtak meg, továbbá állítólag őrizetbe vették a volt ókonzervatív elnököt, Mahmud Ahmadinezsádot. Szintén rontja a helyzetet a magát szerényen stabil zseninek nevező Donald Trump amerikai elnök, aki csak hergeli az iráni vezetést. Az viszont állítható, hogy Irán válaszúthoz érkezik: az atomalku nyomán vagy bekapcsolódik a világgazdaság vérkeringésébe, annak minden társadalmi következményével, vagy marad a keményvonalas papság uralma.