Inkább a szúnyogok

Éppen bemondta a rádió, hogy ismét országos tesztelést tartanak, amikor Bandika és Ervin egymás hátának ütközött a kisboltban. Á, jó napot – kezdte Ervin, majd besorakozott a szalámis pulthoz. Bandika is köszönt, és elkezdte mesélni, mit álmodott. Nyár volt, műanyag székben és papucsban ültem egy tó partján, vártam a kapást, és közben megcsípett egy szúnyog. Na, erre a kellemetlen momentumra felébredtem. Ön szerint ez mit jelent?

Ervin elmondta, álomfejtési tapasztalatai szerint ez azt jelenti, hogy aki ilyet álmodik, az hamarosan oltást kap egy orvostól. Bandika megijedt. Szerette volna ugyan minél hamarabb beoltatni magát koronavírus ellen, viszont nem szeretett volna úgy járni, mint Dominika Cibulková. Miért, ő hogy járt? Kikapott párosban salakon? – érdeklődött vidáman Ervin, de senki más nem nevetett. Bandika kifejtette, hogy a szimpatikus fiatal teniszezőt protekcióval oltották be a napokban, ezzel pedig kivívta a hazai internet népének haragját. Most biztosan nagyon szomorú ebben az egyébként sem túl vidám időben. Nem akarom, hogy engem is protekcióval oltsanak be! – dobbantott havas bakancsával Bandika. Ervin legyintett, majd kért húsz deka szarvasgombás mortadellát. Nincs, soha nem is volt, és ezt maga tudja a legjobban – közölte a pultos hölgy. Akkor diétás szalámit – felelte Ervin, majd próbálta megnyugtatni Bandikát. Szerintem is igyekezzen arra törekedni, hogy ne protekcióval oltsák, hanem korona elleni vakcinával. Megéltünk néhány kort, amikor a protekció mindenre gyógyír volt, de úgy tűnik, ez most nem olyan. Jómagam egyébként nem fogok tolakodni az oltásnál – vannak, akiknek nálam nagyobb szükségük van rá – zárta volna okfejtését Ervin, ha eszébe nem jut, hogy mostanában éppen Szilvási Lajos regényeit olvassa újra.

Viszont eszébe jutott, úgyhogy megosztotta Bandikával és a pultos hölggyel az egyik elfeledett olvasmányélményét. Az Albérlet a Síp utcában című regényről van szó, amely egy orvosi rendelőben kezdődik. A negyvenharmadik betegnél a nővérke lerogyott a székére, közölve, hogy ezt már nem lehet bírni, az orvos pedig vállat vont. „Ördög tudja. Minden évben más. Tavaly ilyenkor már túl voltunk az egészen. Ez megint egy újfajta influenzajárvány.” Ervin itt témát váltott, és arról kezdett beszélni, hogy a minap szembejött neki az interneten egy kép, amelyet azzal a címmel terjesztettek, hogy a koronavírus elleni oltásba belenevelt mikrocsip áramköre. Nézem, nézem, hát akkor látom, hogy ez az elektromos gitár pedáljának az áramköre, nem is a csipé. Itt már senkinek nem lehet hinni, még azoknak sem, akik azt mondják, hogy senkinek nem lehet hinni. Vagy önök nem így gondolják? – kérdezte Ervin, és megfogta a boltajtó kilincsét. Várjon már, hát a regényben… a szereplőknek sikerült megbirkózniuk a kórral? Azt mondja inkább! – érdeklődött izgatottan Bandika és a pultos hölgy. Ervin ismét legyintett: az a regény nem az influenzáról szól. Hát akkor miről? – érdeklődtek a többiek. Ervin erre elmondta, hogy egy áldozatkész, ám felelősségteljes fiatal nő és a háborús-munkásmozgalmi tapasztalatait alkoholizmusban gyógyító középkorú orvos története a regény. A reményé, hogy lehet-e a semmiből, a fájdalomból sokadszor is újra kezdeni a boldog életet. Hát akkor inkább a szúnyogok – intett Bandika, és mindenki ment a dolgára.

A szerző a Vasárnap munkatársa