Ingyenevők

Vannak, akik választási ciklusokat maguk mögött tudva beszürkülnek, mások képesek újra és újra túlszárnyalni önmagukat. Utóbbiak közé tartozik Igor Matovič, az Egyszerű Emberek vezetője, aki az idei évközi pangás közepette is képes volt bármekkora kamuproblémából bármekkora kamuproblémát gyártani, és a választások közeledtével még jobban odateszi magát. Legújabb üzenete a választókhoz: „Évente 3 milliárddal lopnak meg minket. Egész évben ingyen ehetnénk!” – olvasható óriásplakátjain. A mondat mellett Matovič elszánt arca – és tényleg olyan képet vág, mintha komolyan gondolná. Bár meg kell jegyezni, a huzamosabb ideig tartó politizálás az esetek nagy részében magával vonja azt, hogy egy idő után maga a politikus is elhiszi, amit mond. Szóval vegyünk egy egyszerű embert, aki munka után hazafelé ballag a gyárból, és elolvassa Matovič üzenetét. „Egész évben ingyen ehetnék, ha ezek a valakik nem lopnák el azt a hárommilliárdot?” – gondolja magában. Mit csinál egy ilyen ember? Szokásos módon folytatja az útját hazafelé, de felháborodásának jelét adva a kocsmában a szokásosnál eggyel több féldecit hajít be. Vagy még jobban felháborodik, és mivel ezt a nagy igazságot Matovičtól tudta meg, ezért a választásokon Matovičra szavaz. Vagy legyint egyet, és azt mondja, apukám, ha nem a mostani vezetők lopnák el a hárommilliárdot, akkor ellopnád te. És persze nyilván olyan választók is akadnak, akik elhiszik, hogy ha valamikor valaki megspórolna az éves államkasszából 3 milliárdot, azt az emberek élelmezésére fordítaná. Ami Matovičot illeti: kívánjuk neki, hogy minél hamarabb kerüljön kormányra, és miután megspórolt nekünk 3 milliárdot, törvényben garantálja, hogy mindenki ingyen ehet. De ha jobban megfigyeljük a munkásságát, rájövünk, hogy nem akar ő kormányozni. Tudatosan úgy politizál, hogy senki ne akarjon vele koalícióra lépni. Ellenzékiként is eléldegél az állami támogatásból meg a képviselői fizetéséből. Amiből mi egy hétig ingyen ehetnénk. Vagy valami ilyesmi. Gyerekes, bugyuta, amatőr frázisok. A politikusok egy részének valószínűleg érdeke, hogy a politikai közbeszédet még alacsonyabb szintre húzza le, mint amilyenen tenyészik. Mindig van lejjebb.