Ingázó értelmiség

Az ESO néven ismert államigazgatási reform keretein belüli spórolás ugyanis nemcsak a hagyományos hivatalokat, hanem a Szlovák Tudományos Akadémia költségvetését is megnyirbálja, ami aztán abban nyilvánul meg, hogy leépítésekre kerül sor, komoly szakemberek, s ami még valószínűbb, legfőképp a fiatal, karrierjük elején álló tudósok maradnának munka nélkül. Az, hogy mennyiben sikerül elkerülni a személyi leépítéseket, attól függ majd, hogy mennyire tudnak jól lobbizni az akadémikusok a költségvetés esetleges átformálása érdekében. Az alapprobléma viszont nem változik, Szlovákia nagyon rosszul kezeli a képzett fiatalokat érintő problémákat, s ez egyébként magyar viszonylatban is lecsapódik.  A fiatal szakemberek tudásuk és képzettségük révén minden ország jövőjét jelentik: a köreikből kerülnek ki évek múltán az elismert szaktekintélyek, gyakran politika- vagy közéletformálók, helyi mecénások. A legtöbb ország ezt tudatosította is, és van valamiféle elképzelése arra, miként tartsa meg a csoportot – külön programokkal, motivációs bónuszokkal, elhelyezkedési lehetőségekkel. Szlovákiában ez a téma ellenben soha nem volt a közbeszéd része. Annyira nem, hogy az SDKÚ el is veszítette a 2006-os választásokat, pedig a párt az innovációs befektetések és a tudományos fejlesztések témáját tette meg kampánya központi mondanivalójává. A problémát azóta sem sikerült megoldani, miközben az egyetemet végzett, szakképzett fiatalok számára gyakran a nyelvtudás jelenti a legnagyobb értéket, és nyugaton ennek köszönhetően vállalhatnak olyan munkát, ami sokszor fizikai, és semmi köze nincs az eredeti képzettségükhöz.  Szlovákiai magyar viszonylatban is fontos lenne a tudásalapú gazdaság megteremtése, hiszen a déli régiókban a gazdasági helyzet miatt még nehezebben tudnak érvényesülni a szakképzett fiatalok. A Magyarországon, Nyugaton vagy Pozsonyban nevelkedett diplomás rétegnek gyakran még akkor sincs esélye elhelyezkedni közvetlen régiójában, ha ezt kimondottan szeretné – mivel nincsenek megfelelő munkalehetőségek. Egyre jelentősebbé vált az a réteg, amely ingázik, érez némi, gyenge kötődést a régiójához, de távolságtól függően hetente, több havonta jár haza meglátogatni a hozzátartozóit. Komoly kihívást jelent, miként és milyen szerepben lehet őket bekapcsolni a közéletbe. Ha viszont az állam még a saját hatáskörébe tartozó intézményeket is leépíti, és nem összpontosít az innovációs fejlesztésekre, csak azt éri el, hogy még messzebbre üldözi a fiatal akadémikusokat.