Indulni is hiba volt

Az elnökválasztáson való részvétel eleve kockázatos, hiszen kisebbségi jelöltként nagyon pontosan meg kell határozni a célokat, amiért érdemes mozgósítani egy egész párt erőforrásait, és hasznára válnak a pártnak. Mégis mi is a könnyen eladható siker abban a környezetben, ahol a legerősebb két jelölt jut tovább, és mindenki más veszít? Pusztán a számok alapján Forró a négy százalék fölötti eredmény elérését tartotta kívánatosnak, ami egy elvont és értelmezhetetlen motiváció. 

A probléma nem újdonság, hiszen a korábbi jelölteknek is gondjuk akadt azzal, miként kommunikálják sikeresként a kampányukat. Az első magyar indulónak, Bárdos Gyulának tíz éve még az 5,1 százalékos eredmény miatt is magyarázkodnia kellett, mert a végeredmény kisebb volt a közösség létszámánál és az elvárt súlyánál. Bugár Béla esetében a 3,1 százalék kimondottan kudarcnak számított, hiszen a kezdeti felmérések azt mutatták, hogy még a szlovák lakosság pártfogására is számíthat. Elképzelhető, hogy Forró a saját, személyes elfogadottságát szerette volna megerősíteni egy jó szerepléssel, de erre pont nem volt szüksége – miután alig pár hónappal korábban a parlamenti választáson kapott 56 ezer karikát, és a legfontosabb megmérettetésben egyértelműen a legnépszerűbb magyar politikusnak bizonyult a Szövetség-listán. 

Egy fennkölt háborús hasonlattal élve: a legjobb tábornokok mindig jól és szerencsésen választják ki a csaták helyszínét. A Magyar Szövetségnek ezen a ponton – mikor a párt önazonossági problémákkal és belső konfliktusokkal küzd – nem is kellett volna csatába vonulnia, hanem helyette összpontosítania az igazi csatára. A júniusi EP-választásra, hiszen a brüsszeli jelenlétnek valóban komoly tétje van a párt számára. A pártelnök kis haszonért cserébe vállalt hatalmas rizikót, a pozitív, euforikus hangulat megteremtése helyett a belső kritikusai kaptak most sokkal nagyobb teret. 

A párt szempontjából egyszerre szerencsés és rettentően szerencsétlen fejlemény, hogy a második forduló előtt a szoros verseny miatt hirtelen mindkét ringben maradt jelöltnek szüksége lett a magyar választókra. Szerencsés, mert a Magyar Szövetségnek az eredménytől függetlenül sikerült egy asztal mögé ülnie Pellegrinivel. Szerencsétlen, mivel a választási eredmények alapján nyilvánvaló, hogy a magyar közösség ebben a témában is a végletekig megosztott és a párt hirtelen összehozott hivatalos ajánlása csak arra jó, hogy elijessze a kormánnyal nem túlzottan baráti viszonyt ápoló szavazókat. Biztosan nem erre volt szükség az EP-kampány megalapozásához.