Indulatok helyett diagnózist

Az előre hozott parlamenti választás végeredményének kihirdetése után soktucatnyi vélemény, elemzés látott napvilágot, és még több indulatos magyar vélekedés, főleg a közösségi hálókon. A Modrí–Híd 2023, valamint a Magyar Fórum vezetői csendesek, hiszen totális leszereplésükért nevetséges lenne másokat okolni.

A Szövetség jelöltjei bezzeg hangosak. Nyilatkozataik többségében, még inkább a digitális bejegyzéseikben valóságos árnyékbokszolásba fogtak. Többen dühödten azt állítják, hogy a médiumaink, illetve a közvélemény-kutatók miatt nem lépték át az ötszázalékos parlamenti küszöböt. Az egyik pártvezető szerint akadtak olyan újságírók, akik „kéjes örömmel” vették tudomásul a Szövetség kudarcát. Kollégájának megállapítása szerint a tollforgatók egy része nem szurkolt a Szövetségnek. A közvélemény-kutatókat pedig többen azért marasztalták el, mert hónapokon át a Szövetségnek gyakran jóval kisebb támogatottságot mértek, mint amennyit a választáson elértek. Ha meg néha öt százalék fölötti eredményt közöltek, akkor azt meg néhány lap vagy portál elhallgatta.

Nem óhajtok fogadatlan prókátorként tetszelegni, de a tények alapján leszögezhető, ezek a vélekedések erősen túlzók. Ráadásul kiskorúsítják az olvasókat és a rádióhallgatókat, akik közül a legtöbben képesek saját fejjel gondolkodni, illetve cikket, adást, szerzőt minősíteni. Tartalmas, tárgyilagos értékeléseket elválasztani az elfogult, durva jelzőktől hemzsegő irományoktól, mert bizony az utóbbiak is éktelenkedtek egyes portálokon. A heveskedők okulhatnának Robert Fico történetéből, aki erős ellenszélben, a vizsgálati fogságot épphogy megúszva kampányolt három éven át. A legtöbb médium joggal szembesítette őt korrupciógyanús és egyéb kétes ügyeivel. Mégis megnyerte a voksolást – jórészt dilettáns ellenfeleinek, hordószónoklatainak meg a nem éppen elfogulatlan igazságszolgáltatásnak is köszönhetően. Vagyis még a legkedveltebb véleményformáló nyomtatott vagy elektronikus sajtó és honlap sem mindenható, a Smer győzött. Amit jobb megoldás híján tiszteletben kell tartani.

Bizonyos mértékig ugyanez a helyzet hazai magyar berkekben is, ahol a kedvezőtlen végeredményt illene kellő alázattal, dührohamok nélkül, önkritikusan tudomásul venni, bármennyire fájdalmas is... Másokra mutogatások helyett tárgyilagosan elemezni kell a gyenge szereplés valós okait – főleg annak fényében, hogy az akkor még aránylag egységes Szövetség kiválóan szerepelt a legutóbbi megyei és helyhatósági választáson. A Fórum Kisebbségkutató Intézet kellő szakmai kapacitással rendelkezik a tudományos igényű felmérésre, amely választ adhat egyebek mellett arra is, vajon időszerű-e még az etnikai politizálás, miért voksol egyre több hazai magyar szlovák pártokra, s miért nem mentek el még mindig sokan voksolni, illetve visszaállítható-e még, s miként, legalább a sorskérdéseinkben egyetértő egységes hazai magyar politizálás. Égetően szükséges a jelentős szellemi munícióval rendelkező Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának aktivizálódása, amely már elég hosszú ideje – feltehetően politikusaink érdektelensége miatt – nem tevékenykedik.

Öt évtizeddel ezelőtt Balogh Edgárt kísértem szlovákiai körútján. Akkor kezdődtek a próbálkozások magyar tannyelvű iskoláink felszámolására. A neves erdélyi szociológus erről a törekvésről hallva közölte: itt az ideje a szlovenszkói magyarok önösszeszedésének. Intelme a mai közéleti szereplőinket is önvizsgálatra és értelmes cselekvésre ösztönözhetné. Ez a közéletünk gyógyulásának alapvető feltétele. Talán még nincs későn.