Igor és az oroszok

Sajnos az utóbbi időben egyre ritkábban fordul elő, hogy dicsérni tudom Igor Matovič politikai tevékenységét, így mindenképp szeretném megragadni az alkalmat, az Egyszerű Ember ugyanis végre valami értelmeset csinált. Adjuk meg az ördögnek, ami az ördögé: az a kiszámíthatatlanság és önfejűség, ami normális körülmények között az agyunkra megy és a káosz felé taszítja az országot, bizonyos helyzetekben akár hasznot is hozhat. Az történt ugyanis, hogy Szlovákia kiutasított három orosz „diplomatát”, akik „jelentős mértékben megsértették a diplomáciai szokásokat”. A bikkfanyelven megfogalmazott közlemény nem árul el túl sokat, a nem hivatalos háttér-információk szerint azonban a diplomaták lényegében kémtevékenységet folytattak Szlovákiában, illetve azon keresztül az EU területén.

A kiutasítás híre nem vetett komolyabb hullámokat a közéletben, pedig fontos lépésről van szó: Szlovákiában ugyanis egyáltalán nem megszokott, hogy vezető politikusok bármiféle kritikával illetnék az oroszokat. Ezzel szemben Igor Matovič sietett leszögezni, hogy az incidens „nem maradhat következmények nélkül”, és Szlovákia „nem egy banánköztársaság”. Ez elképzelhetetlen lett volna Robert Fico és a ruszofil Andrej Danko idejében.

Matovič nyilvánosan kiállt az ország szuverenitása mellett, még akkor is, ha ezzel azt kockáztatta, hogy felbőszíti az orosz medvét és a választók egy részét – ezért pedig dicséretet érdemel, mert ezen a tájon ez egyáltalán nem szokás.

Az ügynek természetesen van előzménye, tavaly ugyanis az orosz titkosszolgálat egy feltételezett ügynöke szlovák vízummal jutott a schengeni övezetbe, konkrétan Németországba, ahol egy gyilkosság elkövetésében vett részt. Hogy a mostani kiutasításnak ehhez az esethez van-e köze, azt pontosan nem tudni, de Matovičék lépése egyértelműen jelzi az oroszoknak, hogy ez a kormány nem fogja tűrni az efféle praktikákat. Azt talán nem kell elmagyarázni senkinek, hogy milyen fényt vet Szlovákiára az EU-ban és a NATO-ban, ha az orosz ügynökök minket használnak ugródeszkának a nyugati beszivárgáshoz. A kiutasítás ezért nemcsak az oroszok felé fontos jelzés, hanem a nyugati szövetségesek felé is. Bár ezek a dolgok nyilvánvalónak tűnhetnek, Szlovákiában korántsem azok. Errefelé nem szokás kritizálni Oroszországot, még akkor sem, ha nyilvánvalóan olyan lépéseket tesz, amelyek árthatnak nekünk. Ennek több oka van: még mindig erős nálunk a kommunizmus iránti nosztalgia, létezik a szláv népek vélt vagy valós testvériségének eszméje, és hát felénk is nagy divat az „erős vezetők” iránti kritikátlan rajongás, ebben a ligában pedig még mindig Vlagyimir Putyin orosz elnök a non plus ultra. Matovič mégis meg merte lépni a kiutasítást, ezért pedig meg kell emelnünk a kalapunkat. Lehet, hogy megértette, hogy az oroszokkal szemben csak erő felmutatásával lehet bármit elérni. Lehet, hogy gesztust akart gyakorolni az EU felé. Lehet, hogy komolyan gondolta a szuverenitás kérdését. De az is lehet, hogy csak mást akart mondani ezen a téren, mint Robert Fico. Végeredményben mindegy: ezúttal Matovič felelős miniszterelnökként viselkedett.