Idősek és nem idősek

Valamely forrásban a 60 éven felülieket, máshol a 65 éven felülieket tartják idősnek, illetve valamiféle „közmegegyezés” (?) alapján a nyugdíjasok az idősek. S ha maradunk a 65 évet határkőnek tekintő meghatározásnál, akkor egy 2019-es adat szerint 703 millió idős ember él a világon, s 2050-re másfél milliárdra nőhet a számuk.

Ezek a bizonyos korhatárból és munkaerőpiaci státuszból kiinduló meghatározások semmit sem árulnak el az időskor tartalmáról, magukról az idősekről vagy az „idősség”-ről, de tudom, hogy egy jelenség megragadásához mindig kell egy alapdefiníció. Csakhogy ennek is lehet társadalmi hatása, ahogyan az időseknek van is. S megfigyeléseim szerint nem éppen pozitív.

A fejlett világot uraló ifjúságkultuszról és annak okairól már többször írtam. Leegyszerűsítve: dolgozzunk látástól mikulásig, hogy legyen miből fogyasztanunk látástól mikulásig. Aki ezt bírja, az fiatal, s addig fiatal, ameddig bírja. Ha a századik évében bekövetkező haláláig, akkor fiatalon halt meg. Aki ebből az ördögi körből valamilyen oknál fogva kiesik, az már nem hasznos tagja a társadalomnak. Elvétve a nem idős is kieshet, de az idősek nagy része biztosan kiesik, amikor nyugdíjba megy. Ráadásul meg is betegedhet. Vagyis nemcsak, hogy nem termel, s ezáltal általában véve kevesebbet is fogyaszt, azaz költ, hanem még pénzébe is kerül a társadalomnak, annak dolgozó részének, vagyis a nem időseknek. Ez nem az én véleményem, hanem egy létező ideológia, amely mélységes árkot tud ásni a nem idősek és az idősek csoportja közé. S aki nem gondolkodik, vagy eleve nem tudja elfogadni az időseket – ezzel kapcsolatban (is) kortól függetlenül mindenkinek ajánlom elolvasni Máté Gábor és Gordon Neufeld pszichiáterek „A család ereje” című könyvét –, az elhiszi ezt az alapjaitól káros, ember- és bolygóellenes ideológiát, és nemcsak hogy utálja az időseket, hanem ahol lehet, diszkriminálná is őket.

Olvastam például egy felvetést arról, hogy ha a fiatalok 18 éves korukig nem szavazhatnak, nem kellene-e korlátozni az idősek szavazati jogát is. Persze a szerző hangsúlyozta, hogy ez csak az ő gondolata, semmi több. Én viszont azt mondom, hogy aki nyilvánosan oszt meg gondolatot, annak tudnia kell, hogy ha bedob egy kavicsot a vízbe, ott körök keletkezhetnek. Főleg ha az a víz már eleve befogadó az ilyen kavicsokra. Márpedig a hazai közeg befogadó. Emlékezzünk, a Covid-ellenes intézkedések miatt hányan szidták az időseket, mondván, miattuk kellenek a korlátozások (pedig számos nem idős is életét vesztette). A politikát illetően pedig él egy kép, az idős, begyöpösödött Mečiar-választók – főleg nők – képe, ami sosem volt igaz, mert sokkal árnyaltabb volt, de leegyszerűsítő, s így tetszetős. Ennek máig tartó üzenete pedig az, hogy az öregek mindig a rosszat választják. Akkor talán inkább ne is válasszanak(?).

Na, így is lehet árkot ásni idősek és nem idősek között.