Hűtőm, hűtőm, mondd meg nékem: ki dobott ki?

A tudatos, szelektív hulladékgyűjtés nemcsak a környezetvédelem szempontjából fontos, hanem azért is, hogy a vegyes hulladék kezelési költsége ne emelkedjen drasztikusan minden évben. De így? Mondjuk ez csak hab a tortán. Nem is olyan rég 5-6 zsáknyi textília volt kiforgatva a lakótelepi hulladékgyűjtőknél – valószínűleg valaki élt a szemétturizmus lehetőségével, mondván: a városi kukákban elfér, náluk otthon pedig nem foglalja a helyet. Számtalan lehetőség van már a hulladékgyűjtés különböző formáira, mégsem élünk vele úgy, ahogy kéne. Ez akkor működhetne jól, ha ténylegesen mindenki figyelne arra, hogy mit csinál, s például nem hagyja árván a szegény hűtőszekrényt a kuka mellett, vagy nem pakolja tele építkezési hulladékkal a tárolókat, csak hogy ne kelljen konténert fizetnie külön. 

Az elektronikai hulladék elszállítása manapság nem bonyolult dolog. A legtöbb üzletlánc felkínálja a lehetőséget vásárlásnál, hogy amikor az új terméket kihozzák, akkor az öreget elszállítják. Lehet, ismerős az érzés néhányunknak, hogy azért nem tartunk igényt a szolgáltatásra, mert a ragaszkodás „manója” motoszkál a fejünkben, viszont az esetek 95%-ában élni kellene az elszállítás lehetőségével. Az elavult és kiöregedett technikára sokszor úgy tekintünk – a ragaszkodás manójának köszönhetően –, hogy jó lesz az még valamire, valakinek szüksége lehet rá, megkérdezem az XY-t, nem kell-e neki. Természetesen a legtöbb esetben semmit nem tudunk aztán kezdeni a nyakunkon maradt hűtővel, fagyasztóval, mikróval, gáztűzhellyel, főleg, ha még valamilyen hibája is van. Az elszállítási lehetőségről lecsúszunk, azt követően már nem keresünk megfelelő hulladékgyűjtési formát, mert nagyobb utánajárást igényel, s éjjel kirakjuk a kuka mellé, „hátha senki nem látja”. Valamikor régen talán működött ez a fajta „hulladékkezelés” lelkiismeret-furdalás nélkül, viszont az akkori felelőtlenség és az azóta sem változó hozzáállás miatt olyan szintű problémánk van a hulladék mennyiségéből és kezeléséből, amit alig-alig lehet megoldani. 

Természetesen vannak olyan települések, ahol a szelektív hulladékgyűjtésre nincs igazán lehetőség, nincs megoldva a megfelelő elszállítás és feldolgozás, de pl. a hűtős esetünkben minden adott a városban ahhoz, hogy jövőre ne emelkedjen a kukaadó, hanem legalább stagnáljon, majd pedig egy szép és ideális jövőben csökkenjen. (Nehéz elképzelni azonban, hogy ez egyszer bekövetkezik.) Az egyik fél már biztosította a szükséges dolgokat: különböző tárolók és edények, konyhai maradékra is külön gyűjtő, komposztálóudvar, hulladéktaxi, minden, ami szükséges ahhoz, hogy tisztán és rendezetten élhessünk, de a másik oldal nem áll bele az együttműködésbe teljes mértékben. A lakosok hozzáállása ugyanannyira fontos, mint az önkormányzat tenni akarása. S akkor itt jön a legfontosabb kérdés: hogyan tovább? Ha mi nem akarjuk, akkor mit hagyunk magunk után a következő generációnak? (Bár az is egy gyakori nézőpont, hogy az már az ő problémájuk lesz, pedig ez nagyon nem jó hozzáállás...)