Húsvéti bezártság

Igor Matovič kormányfő még a vasárnapi bejelentés előtt jelezte, hogy „a húsvéti ünnepek ezúttal nagyon mások lesznek”, este pedig kihirdette, hogy március 8. és 14. között szigorúbb kijárási korlátozás lesz érvényben. Ez így elsőre talán kicsit ijesztően hangzik, de ha jobban megnézzük, túl sok minden nem változik: bevásárolni, orvoshoz, munkába, a családdal a közeli természetbe továbbra is kimehetünk – aki felelősen viselkedett, az az elmúlt három hétben nagyjából hasonló szabályok szerint élt. A korlátozás fő célja természetesen az, hogy megakadályozza az embereket, hogy idős szüleikhez, nagyszüleikhez látogassanak, és akaratlanul is megfertőzzék őket. A veszélyt látszólag könnyű elkerülni, mondhatnánk, hiszen mi sem könnyebb, mint végigmozizni otthon egy hosszú hétvégét – de a helyzet sajnos nem ilyen egyszerű.

Szlovákia eddig elég sikeresen vette fel a küzdelmet a koronavírus-járvánnyal, és ez egyebek mellett annak is köszönhető, hogy már az előző kormányfő, Peter Pellegrini is szigorú intézkedéseket hozott: a határok lezártak, az üzletek és az iskolák bezártak. A lecsökkent mobilitás meghozta az eredményt: bár ma már nagyságrendekkel több tesztet végeznek naponta, mint az előző hetekben, a fertőzöttek száma mégsem növekszik exponenciálisan.

Csakhogy ennek az az ára, hogy a lakosság nagyobb része már harmadik hete otthon csücsül, ami már – érthető módon – sokaknak az idegeire megy. Ezen a helyzeten nem segít a szép tavaszi idő, és az sem, hogy az ablakokból és a közösségi hálón látjuk: egyre többen gondolják úgy, hogy rájuk nem vonatkoznak a szabályok, hiszen „nem is terjed a vírus”.

Ezek az emberek paradox módon éppen a járvány elleni sikeres küzdelmet hozzák fel a saját ostobaságuk igazolására és felelőtlen viselkedésükkel az eddig elért eredmények lerombolását kockáztatják.

Mindenki unja már az otthon ülést, de húsvét lehet a fordulópont: ha ezt kibírjuk, talán megindulhat a fokozatos visszatérés a normális kerékvágásba.

Persze felmerülnek kérdések, hiszen semmilyen szabályozás nem képes lefedni minden élet adta szituációt. A közösségi hálón például egy hölgy kétségbeesetten tette fel a kérdést: mit tegyen, ha húsvéthétfőn beállítanak hozzá a locsolkodni szándékozó férfi ismerősei: muszáj ajtót nyitnia, hiszen a végén még megsértődnek.

Nos, sértődjenek.

Mindig lesznek közöttünk olyanok, akiknek nem használ a jó szó, akiknek hiába magyarázunk, akik meg vannak róla győződve, hogy nekik mindent szabad. Biztos, hogy hétfőn is látunk majd néhány ilyen embert, és ha belemegyünk ebbe a játékba, csak az ő meggyőződésüket igazoljuk.

De ha ezek a személyek mindenhol zárt ajtókba ütköznek, talán megfordul a fejükben: „Mi van, ha én megyek rossz irányban az autópályán?”

Ha pedig ennek egy sértődés az ára, azt hiszem, jó üzletet kötöttünk.