Hozott is, meg nem is

Míg Orbán időnként valóban ideológiai harcot vív, a szlovák miniszterelnök legfeljebb lavírozik. Kifelé ezt úgy próbálja eladni, hogy országa érdekeit védi, de felmerül a kérdés, hogy Szlovákia miniszterelnökének fejében a szabadság közvetlenül mennyi pénzre számolható át. Mert érvelése nagyjából erről szól. Magyarázkodása az ukrán témában három fő gondolat köré csoportosítható. Az első, hogy Szlovákiát már eddig is érték valós gazdasági hátrányok, és a harmadik oroszellenes szankciók megszavazása esetén komoly gazdasági kára keletkezne az országnak, amit ő, a szlovák kormány miniszterelnöke nem vállalhat fel. Ebből kifolyólag arra fog törekedni, hogy Szlovákia bizonyos területeken kivételt kapjon. A számok ezzel szemben azt mutatják, hogy Szlovákiát legfeljebb néhány millió eurós kár érheti, a többi meg populista maszlag. Fico a saját számaiba már belevette a német gazdaság esetleges csökkenését is, amely hatással lehet Szlovákia GDP-jére is. Eközben a német kancellár arról beszél, hogy a szabadság nem váltható át GDP-re, de a szlovák miniszterelnök szerint ezt csak egy nagy ország vezetője mondhatja. Fico második érve a szankciók bagatellizálása. Ezek szerint a gazdasági szankciókkal semmit sem lehet megoldani, ezért nincs semmi értelmük, inkább tárgyalásos úton kell megoldani a helyzetet. Arról, hogy ha a tárgyalás nem vezet sehova, mit is kell tenni, a miniszterelnök mélyen hallgat. A Krím félsziget kapcsán szerinte elégséges az, hogy a nemzetközi közösség elítélte az orosz annektálást, nincs hova tovább menni. Bár ezt így még nem mondta ki, elképzelhető, hogy megelégedne ennyivel a mostani válság kapcsán is. A harmadik érv, melyet az előző kettő alátámasztására, illetve minden eddigi érv és tett megmagyarázása használ, az a Szlovákiából Ukrajnába elindított reverz gázszállítás. A kormányfő szerint kevesen tettek annyit Ukrajnáért, mint Szlovákia. Ezzel a miniszterelnök szerint eleget tettünk kötelezettségünknek, így bennünket már senki sem vádolhat azzal, hogy nem támogatjuk eléggé az ukránokat. A szlovák miniszterelnök ezáltal tisztán gazdasági, illetve pénzügyi témává degradálta az ukrán–orosz konfliktust, amelyben nekünk a számok alapján kell döntenünk. Még szerencse, hogy nincs elég vér a pucájában, és nem mondja ki őszintén, hogy mit gondol az egész konfliktusról. Mert annak csak Moszkvában örülnének.