„Hobbi szivárogtatók”

Valamikor kémek és ellenkémek, ügynökök és kettősügynökök harcoltak egy titkos fronton – kicsit hasonlóan, mint most az ukrajnai háború mellett kirobbant kiberháborúban – a közvélemény tudta és sejtése nélkül. Persze buktak le ügynökök is, és több komoly botrány ugyancsak jelezte, hogy ahogyan nincs mindent is átütő golyó, úgy nem létezik mindent is kibíró pajzs sem.

A Rosenberg házaspár, a Cambridge-i ötök – csak hogy a legkiemeltebb eseteket említsem – rávilágítottak a nagyhatalmak jogos paranoiájára, hogy miért vonnak újabb és újabb védvonalakat féltve őrzött titkaik köré.

Azért fontos a hidegháború korszaka, mert bár leleplezők – vagy ahogy az angolszász sajtóban szokás írni: „whistleblowerek” – már régóta keserítették az USA titkait őrzők életét, mégiscsak ez volt az az éra, amikor a globális sajtó lehetővé tette, hogy egy-egy esetben olyan titkolt, a társadalom szempontjából mégis fontos információ kerüljön köztudatba, amelyik rávilágíthat egy rendszer visszaéléseire, hibáira. Mark Felt, az USA vietnami „ügyei” kapcsán szivárogtatott ki iratokat, Edward Snowden a NSA vitatott módszerei és a globális megfigyelés kapcsán érzett igazságtalanság okán vált szivárogtatóvá és…árulóvá.

De mi a különbség abban, hogy valaki igazságérzetből jut titkos adatokhoz és osztja meg őket, vagy ha valaki szintén igazságérzetből kémkedik hazája után? A jog nem tesz különbséget a kettő között, a törvény előtt Snowden ugyanúgy áruló, mint Kim Philby – egyformán olyan emberek, akik hazájuk elleni lépést tettek, akik különböző meggyőződésből, legyen az politikai vagy emberi jog – olyan információkat szivárogtattak ki – olykor az ellenségnek –, amelyekkel hazájuk egyrészt védtelenebb lett, még ha csak egy rövid időre is, másrészt más megítélés alá került. Ahhoz, hogy valaki ilyen fontos és veszélyes lépésre szánja el magát, általában olyan szintű meggyőződésre van szükség, ami felülírja patriotizmusát.

De amíg azon lamentálunk, hogy valaki anyagi vagy erkölcsi „haszon” által motiválva lesz kém vagy szivárogtató, az elmúlt években egy új jelenség vált egyre felkapottabbá. A napokban robbant a hír, hogy titkos amerikai és NATO-beli hírszerzési dokumentumok kerültek nyilvánosságra. A feltételezett szivárogtatót a napokban el is kapták: a 21 éves Jack Teixeira a massachusettsi Légi Nemzeti Gárda hírszerző szolgálatának munkatársa volt, és a jelenlegi információk szerint jóformán csak hencegésből osztotta meg a nemzetközi viharokat gerjesztő dokumentumokat.

Ami a történetben a legérdekesebb, hogy nem ez az első eset, hogy szigorúan titkos adatok kerülnek olyan chatcsatornákra, fórumokra, ahol fegyverrajongók, különböző játékok iránt rajongók csevegnek. Egy esetben angol, egy másik esetben pedig kínai „hencegő” osztott meg szigorúan titkos technikai adatokat. Az internet világa így szülte meg azokat a „hobbi szivárogtatókat”, akiket nehéz bárhová is besorolni, különösen az újra lehűlő nemzetközi viszonyok korában.

A történetnek önmagában kevés tanulsága van, de vajon milyen hatása lesz majd a személyes adatvédelemre? Ugyanis miközben az internetfelhasználók egyre inkább adataik biztonságát féltik, a kormányok ugyanebben a kérdésben a szervezett bűnözés és hasonló titkosszolgálati adatforgalom szabad útját látják. A személyes kommunikáció titkosítása, bizonyos korlátozások bevezetése és a nemzetközi viszonyok mind hűvösebb állapota szépen lassan felszámolhatja a szabad internet korszakát.