Hídavatás

Mindig ott lapul az árnyékban a kis ollójával, és ha szalagot lát, eszeveszett nyiszálásba kezd. A politikusok persze igyekeznek úgy tenni, hogy ez a szalagfétis tulajdonképpen nekünk jó, minket szolgál. És sokan ezt el is hiszik nekik. A kedves olvasó a jegyzet ezen pontjához érve nyilván felsóhajt, hogy lám, a jegyzetíró megint demagóg, generikus, kétbites politikusszidásba fullasztja az embert, és miért nem lehet örülni végre valaminek, például ennek az impozáns komáromi hídnak, amit csütörtökön adtak át. Tévedés ne essék: én örülök ennek a hídnak, ahogy minden normális komáromi, csallóközi ember. Az új híd számomra is szimbolikus jelentéssel bír a gyakorlati előnyei mellett, és igenis fontosnak tartom, hogy megépült. A problémám az, hogy az ilyen szalagátvágások a politikusok jedi-elmetrükkje, vagy sötétzsarus fénypálcája, ami után csak a szépre emlékezünk – ezért próbálnak minél több ilyen eseményen ott lenni. Szijjártó Péter magyar külügyér például helikopterrel jár ilyenekre, nehogy egyről is lemaradjon. Az alsóbb, kevésbé szerencsés szinteken mindenki úgy oldja meg a dolgot, ahogy tudja. Láttam már ilyet helyszíni tudósítóként, nem is egyet: egy új műtő átadásánál egy meg nem nevezett kórházban például annyi helyi politikus gyűlt össze, hogy egyszerűen lehetetlen volt, hogy mindannyian egyszerre odaférjenek ahhoz az egyetlen nyomorult szalagocskához, és olló sem volt elég. A szervezők ezért sebtében hoztak még egy szalagot, és két turnusban adták át a műtőt.

Az új, komáromi híd átadásán is minden a forgatókönyv szerint zajlott: elnyiszálták a szalagokat, elhangzottak a szép szavak, Matovič és Orbán a szoros barátság fontosságát, az „Európa itt épül” és a „Duna összeköt és nem elválaszt” toposzt hangoztatták (van, ki ezeket még nem hallotta?). Az itt készült képek és drónfelvételek majd felbukkannak imázsfilmekben, esetleg kampányszpotokban, Facebook-oldalakon, kilúgozva, szétfilterezve, és majd egy mély férfihang mondja szépen artikulálva, hogy igen, politikusaink ezt is megcsinálták. Arra nemsokára már senki sem fog emlékezni – ha majd épp véresszájú brüsszelezést hall majd –, hogy a hidat európai pénzekből építették, és nem Matovič és Orbán fizette a konyhapénzből. Arra sem fog emlékezni senki, hogy a hidat Mészáros Lőrinc és oligarcha üzlettársai építették, és a szlovák felet egyáltalán nem vonták be, még alvállalkozók szintjén sem. Az sem fog eszébe jutni sok embernek, hogy munkavédelmi szabályok megsértése miatt meghalt egy munkás az építkezésen. Végül pedig a komáromiakon, valamint az erre járó kamionsofőrökön kívül senki sem fog emlékezni arra, hogy a város közlekedése belerokkan az új hídba, mert a szlovákiai oldalon nem sikerült rendesen megépíteni az elkerülő utat, valamint a megfelelő közlekedési infrastruktúrát a várhatóan megnövekedő forgalom kiszolgálására – ezt pedig Komárom évekig fogja nyögni. Ezeket az apróságokat majd csak olykor-olykor hozza fel valami demagóg, kétbites, politikusszidó újságíró, de lepisszegik. Nehogy már megzavarja a következő szalagátvágáson a méltóságteljes nyiszálást.