Heves ügyészcsata

Amióta Hamran István országos rendőrfőkapitány lett – legalábbis a nyilvánosság előtt – csökkent a bűnüldöző szervek közötti rivalizálás és áskálódás, amelyet hónapokkal ezelőtt nem véletlenül minősítettek főleg az újságírók valóságos rendőrháborúnak. A viszonylagos csendet újabban Maroš Žilinka főügyésznek és Daniel Lipšicnek, a Speciális Bíróság vezetőjének egyre hevesebb verbális csatározása törte meg.

Kapcsolatuk bő másfél éve romlott meg, amikor Jaromír Čižnár megbízatási ideje lejárt, s a megüresedett főügyészi posztra Igor Matovič mindenáron Lipšicet akarta beültetni. Ám az államfő már előzetesen közölte: ha valóban őt javasolják erre a tisztségre, nem hajlandó őt kinevezni. Feltehetően azért is, mert jelölt ügyészként semmilyen tapasztalatot sem szerzett. Zuzana Čaputová nyilván figyelembe vette azt is, hogy Lipšicet szoros szálak fűzik az akkori kormányfőhöz, meg a legerősebb kormánypárthoz is.

Ezután került előtérbe Maroš Žilinka, akit az Ügyvédi Kamara, továbbá a Sme rodina egyik parlamenti képviselője ajánlott erre a tisztségre, 2020. december 3-án megválasztották a parlamentben főügyésznek, ám a kinevezése néhány hetet késett. Ugyanis Juraj Šeliga, a képviselőház egyik alelnöke szerint a szakmai meghallgatáson a főügyészjelölt az egyik pozsonyi maffiózóval fenntartott kapcsolatáról nem mondott igazat. Ezért a képviselő alapos vizsgálatot kért. Az elnök asszony Žilinkát hét évre mégis kinevezte főügyésznek, Lipšic pedig a Speciális Bíróság élére lerült. Érdemes megemlíteni, hogy amikor évekkel ezelőtt a jelenlegi speciális ügyész igazságügyi miniszter volt, egy ideig az államtitkári posztot a mai főügyész töltötte be, aki most igyekszik tudtára adni egykori főnökének, hogy most fordult a kocka. Lipšic viszont körömszakadtáig ragaszkodik a Speciális Bíróság bizonyos mértékű függetlenségéhez.

Ezek a tények azért is lényegesek, mert azóta többször úgy tűnik, mindkét magas rangú tisztségviselő nem ritkán pártfogoltjainak az érdekeit szolgálja. Amihez rendszerint találnak jogi kiskapukat. A főügyész a Btk. immár hírhedt 3563-as cikkelye alapján igyekezett tisztára mosni a Szlovák Információs Szolgálat korrupcióval gyanúsított volt főnökét, Boris Kollár egyik bizalmasát, aki ennek a döntésnek köszönhetően került ki a vizsgálati fogságból. Ugyanígy rendelte el a szlovák jegybank jelenlegi elnökének, valamint a Penta befektető társaság egyik alapítójának felmentését. Indítványára az illetékes bíróság írásbeli megrovásban részesítette a speciális ügyészt, aki szerinte az egyik állásfoglalásában úgy megsértette a pártatlanság elvét és olyan ügyben bírálta a főügyészt, amelynek részleteit nem ismerte. Lipšic a büntetése miatt az Alkotmánybíróságtól kér jogorvoslatot.

Hetek óta Rober Ficónak és társainak egyelőre bűnügyeiben folytatódik köztük a kötélhúzás. A Smer elnöke szinte naponta azt harsogja, hogy esetükben koncepciós pereket készítenek elő. A Speciális Bíróság illetékes ügyésze pedig készakarva késlekedik a megvádolásuk ellen benyújtott panaszuk elbírálásával. Szerinte azért cselekszik így, mert kivárja, amíg a nyomozók lezárják a pártelnöknek és társainak a törvénysértőnek tartott ügyeit, melyek így a bíróságon folytatódnának, megnehezítve a főügyész beavatkozását. Ezt a késlekedést Žilinka e héten szintén bírálta és haladéktalan döntésre utasította az illetékes ügyészt. Nem kizárt, hogy a főügyész ismét a hírhedt cikkely alkalmazásához keres törvényes lehetőséget. Ezért feltehetően tanúként szereplő úgynevezett bűnbánók vallomásainak hitelességét tanulmányozza.

A nyári szabadságát töltő, vagy odahaza a közeljövő várható megpróbáltatásai miatt aggódó polgárok érthetően nem törődnek a két ügyész viszálykodásával, amit Eduard Heger szakmai párbeszédként igyekezett bagatellizálni. Pedig a jogállamiság elveinek, valamint az igazságszolgáltatás függetlensége megsértésének puszta gyanújára sem kellene legyinteni. Ugyanis ha így folytatódnak a ma még csak jórészt gyanús esetek, egyszer bárkin csattanhat az ostor.