Hellász és az idiotizmus

A legutóbbi görög parlamenti választások kapcsán mindkét értelemben jogos lehet a szó használata, de persze többnyire a modern értelmezés dominál. Kezdjük rögtön a részvétellel, amely csaknem 64 százalékos volt. Hazai szemszögből nem rossz, mondhatnánk, hisz ezek szerint csak alig több mint 36 százaléknyi polgár viselkedett ókori értelemben vett idiótaként, és nem járult az urnákhoz. A megítélést azonban egy pillanat alatt felborítja a tény, hogy Görögországban kötelező a választási részvétel. Csakhogy még egy pillanat, és ez is borul, ugyanis még soha semmilyen büntetést nem szabtak ki „urnakerülésért”. Elég idióta egy rendszer kötelezővé tenni a részvételt, aztán meg fittyet hányni az egyébként létező szankciók behajtására, nemde? Viszont jól szimbolizálja az egész országot, ahol szinte minden így (nem) működik. Például az adóbeszedés. Maradjunk még a(z idióta) politikai rendszernél. Az előrehozott választásokra azért került sor, mert harmadszorra sem sikerült megválasztani a parlamentben a köztársasági elnököt. Ehhez a 300 képviselőből 180 szavazata szükséges. Hogy miért nem elég egy politikailag eléggé súlytalan elnök megválasztásához a sima feles többség, és miért kötelező feloszlatni a parlamentet három sikertelen forduló után? Na igen, elég idióta szabályok. De a java mégis csak most jön. Az alkotmány 50 parlamenti plusz mandátummal jutalmazza a győztes pártot (jelen esetben a Szirizát), akkor is, ha mondjuk csak 10 szavazattal kap többet a másodiknál. Talán még a politikai stabilitás lehetne magyarázat, csak akkor miért a 3%-ra levitt bejutási küszöb (amelyet a kis szélsőséges pártok is könnyen átugranak), meg a parlamentet feloszlató szabályok. Az egésznek nincs logikája. Apropó, logika. Görög eredetű szó, az ógörögben bölcsességet is jelentett. Csak hova rejtették a fenti szabályok megalkotásakor? De persze a 2009 óta tartó, sokfelvonásos, végtelennek tűnő görög adósságdráma is tele van értelmetlen dolgokkal. Elég nagy ostobaság volt Görögországot többször megmenteni, hogy aztán úgyis csődbe menjen, miközben jelenlegi hatalmas adósságállománya továbbra is fenntarthatatlan szinten van, ami újabb adósságelengedést és -átütemezést tenne szükségessé, immár harmadszor. Elég idióta az a görög választó, aki elhitte, hogy a Sziriza választási ígéretei megvalósíthatóak. De az is, aki a jelenlegi bajokért a megszorításokat és a mentőcsomagokat létrehozó országokat és szervezeteket okolja, nem pedig a görög elit korábbi, két évtizeden át tartó felelőtlen politikáját. És végül elég nagy ostobaság volt az EU részéről 1981 óta rendszeresen pénzzel tömni Görögországot úgy, hogy közben egy életképtelen gazdasági struktúrát tartottak mesterségesen a víz felett. És most legalább ekkora hülyeség elvárni, hogy a görögök ne arra játsszanak, amire mindig is: felelőtlen döntéseik következményeit fizesse meg az EU többi polgára, mint eddig. A szerző a Comenius Egyetem politológia tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója