Itt a tél, divatos ruhába öltöztetett, gondterhelten szemlélődő öklömnyi ebek apró lábai küszködnek a lezúdult hóval. Bukdácsolnak a pöttöm kutyák, én meg gondolkodom, hogyan keljek át egy tengernyi tócsán – mert közben olvad is –, de aztán belegázolok. Ez ám a szabadság! Úgyis fejben dől el, ezért elhatározom, hogy ma szép téli napom lesz.
Havas kabaré
Hát nem könnyű. Rengeteg hóeke dolgozik, de sok a hó. Késnek a városi buszok. Néhány emberben ilyenkor hirtelen fellángol az ész. Nem jó a hóeke, mondja valaki a megállóban. A németek nem hóekékkel takarítják az utakat, mert az soká tart, hanem kivonulnak az úttisztítók és söprűvel lesöprik a havat! Igen, van mit tanulnunk, helyesel valaki, de itt van ez a homokszórás is! Azelőtt sózták az utakat, most meg homok! De milyen sár lett tőle! A só felmarja az útburkolatot, szól oda valaki higgadtan, a homok környezetkímélőbb, egyébként meg többnyire most is sóznak. Hát sózzanak is, méltatlankodik az előbbi, nem érdekel a beton, az érdekel, hogy ne legyen sár, ami behordódik! Ó, ez már belemelegedett, gondolom.
Vladimír Mečiar szokta ezt csinálni: egyre jobban belelovallta magát a maga által teremtett problémába, és a végén már majd megpukkadt dühében. Itt is pontosan ez zajlik.
Homok vagy só, egyre megy, dühöng egy újabb hang, az a gond, hogy a hóra szórják, de az késő, akkor kellene szórni, amikor még nincsen hó, hogy amikor hullani kezd, akkor egyenesen a sóra essen, és akkor rögtön elolvadna, hóeke sem kellene! A hóekénél van jobb módszer, előbb mondtam, kezdi a söprűs illető, de az előbbi bosszúsan a szavába vág: hallottam, nem vagyok süket, én meg azt mondom, a problémákat nem orvosolni kell, hanem megelőzni, nem a hóra szórni a sót, hanem a hó alá!
Az addig hallgató többségen enyhe röhögéshullám fut végig. Jobb ez, mint a kabaré. Aztán kilencperces késéssel megérkezik a busz. Az előadás odabent folytatódik. Valakik azon dühöngenek, hogy miért áll meg ez a gyors járat olyan megállókon is, ahol máskor nem. Nyilván azért, hogy felvegye a késések miatt fagyoskodókat, ami nagyon jó dolog, gondolom. Aztán megszólal a sofőr. Kedves utasok, a következő megállót muszáj kihagynom, mert ha azon az emelkedőn megállok, nem fogok tudni elindulni! Az emberek jóváhagyják. Aztán, miután nem állt meg, felcsattan a már ismert hang. Te kretén, hát miért nem álltál meg?! A körülötte állók felvilágosítják, de ő dühöng tovább. Amikor a következő megállón (ami négy perc gyaloglásnyira van az előzőtől) leszáll, öklét rázza a sofőr felé, aki szerencsére nem látja, mert fontosabb dolga van: kormányozni a buszt a csúszós úton.
Két óra múlva tiszták az utak. De van, aki mindig úgy dönt, hogy rossz napja lesz.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.