„Hát mi lesz ebből, tekintetes úr?”

És Ady után eszembe jut Déry Tibor „Befejezetlen mondat” című regényének egy passzusa. Ebben arról van szó, hogy egy iparmágnás (ha jól emlékszem a szövegrészre, most ugyanis nincs kezem közelében Déry) a szokásos fogadásaira nemcsak hasonszőrű gazdagokat hív meg, hanem csóró költőket, művész embereket, színészeket is. Amikor kérdezi a barátja, miért teszi ezt, hiszen ebből semmi haszna nem származik, a házigazda azt válaszolja, hogy ezek a „semmirekellők” barométerként szolgálnak számára. Amikor nyugodtan társalognak, akkor nem kell tartani semmi bajtól. De ha feszültség van közöttük, akkor jobb odafigyelni, mert a művészek előre megérzik a gazdasági, politikai, társadalmi bajokat. És akkor én fogom magam – mondja a házigazda – és menekítem a vagyonomat máshová.

Szerintem a legismertebb szlovákiai magyar oligarcha nem olvasta Déry regényét. Vagy, ha olvasta is, alighanem vannak a cselekedetei hátterében olyan motivációk is, amelyek nem illetik a „csóró” művészek és szabadgondolkodók világát, mert nem terjednek túl a menő identitásképző foci terrénumán. Ezért, engedelmet kérve tőle, hogy Színház- és Filmművészeti Egyetemi kuratóriumi tagságát firtatva, Ady lovaként megkérdezem: Hát mi lesz ebből, tekintetes úr?

A szerző filozófus