Háromszáz

Szárnyaló gazdaságról, csökkenő munkanélküliségről, növekvő reálbérekről szónokoltak, határozottan kiemelve persze, hogy mindez az ő fantasztikus gazdaságpolitikájuknak köszönhető. A cél egyértelmű: a kormánypárt népszerűségének fenntartása, amiért Fico bármire képes. Természetesen eszünkben sincs azt állítani, hogy a kormányfő vagy a miniszterei hazudnak, csak éppen a statisztikai adatokból azokat emelik ki, ami nekik megfelel.

A lakosság körében végzett összes mérvadó felmérés arra mutat rá, hogy az emberek többségének a munkahely megtartása, munkanélküli esetében pedig a mihamarabbi elhelyezkedés az egyik legfőbb cél, hiszen az állás elvesztése katasztrofális hatással van az emberek életszínvonalára. A szociális tárca tavaly árgus szemekkel figyelte a munkanélküliség alakulását, és ha egy-egy hónapban tizedszázalékkal csökkent az állástalanok aránya, a hírt azonnal, külön erre a célra összehívott sajtótájékoztatón kürtölte világgá. A statisztikai hivatal e heti elemzése szerint azonban a nyilvántartott munkanélküliek száma tavaly éves szinten több mint 8 ezerrel nőtt, megközelítve a 400 ezres határt. A foglalkoztatottak száma ugyanakkor alig 300-zal emelkedett – ennyivel több ember dolgozott a szlovák gazdaságban az előző évhez képest. Az utóbbi adat gyakorlatilag a statisztikai hibahatáron belül van, így nyugodtan kijelenthető, hogy dacára a Fico-kabinet „fantasztikus gazdaságpolitikájának”, az elmúlt egy évben nem nőtt a foglalkoztatottság.

Ezen persze nincs mit csodálkozni, hiszen a kormány gazdaságpolitikája abban merül ki, hogy a „takarékoskodásra” hivatkozva egyre több terhet rak a vállalkozók nyakába, akik így százszor is meggondolják, hogy további alkalmazottat vegyenek fel. Ezt jól bizonyítja, hogy a munkaszerződésre dolgozók száma tavaly még csökkent is, miközben a munkáltatók a tizedével több alkalmazottat kényszerítettek arra, hogy vállalkozói szerződésre dolgozzon, így kerülve meg a számukra előnytelen munkapiaci szabályokat. Végeredményben így a Fico-kabinet munkavállalókat védő szociális intézkedései is az egyszerű alkalmazottat sújtják, ami azonban a kormányfőt már nem érdekli. A lényeg a propaganda, és ebből – a józan, valóban az emberek érdekeit szem előtt tartó gazdaságpolitikai intézkedésekkel ellentétben – tényleg nincs hiány.