Három szobor, három sztori

Elvinni, szakemberekre hárítani a felelősséget, vagy egyszerűen a helyén hagyni – mindhárom esetre van példa.

A közvélemény szemében a legnagyobb felzúdulást Szvatopluk szobrának felállítása váltotta ki a pozsonyi vár előtt. A kommunista háziszobrász, Ján Kulich alkotását a választási kampány hajrájában leplezte le nagy egyetértésben három elnök, az akkori három legfőbb közjogi méltóság: Pavol Paška házelnök, Robert Fico miniszterelnök, és Ivan Gašparovič köztársasági elnök. Az ötlet megszületésétől az engedélyek megadásáig alig hetek teltek el, a kapkodásra jellemző, hogy a szobrot állító polgári társulás még mindig gyűjti az alkotásra szánt pénzt. Könnyen lehet, hogy hiába, mert Szvatoplukot áthelyezik. Richard Sulík egymaga láthatóan nem mer dönteni – túlságosan nagy nyomás nehezedik rá. Jobban belegondolva, ki is akarna a nemzet ellenségének szerepében tetszelegni a nagy Szvatopluk eldózerolásával? Aranyszabály, hogy sokkal egyszerűbb odarakni valahová egy szobrot, mint eltávolítani. A szakemberekből álló bizottság véleményére hagyatkozva már jóval könnyebb lesz a döntés, a kérdés csak az, mikorra születik meg az elhatározás.

Jóval kevesebb erkölcsi dilemmája volt egy szobor eltávolításával a Szakszervezetek Háza dolgozóinak: egyszerűen leszerelték és a rendőrségre vitték Dalibor Bača augusztus harmadikán leleplezett műalkotását, Robert Fico mellszobrát. Az óriási mellszobrot egy polgári társulás leplezte le, névleg azért, hogy társadalmi vitát kezdeményezzen a köztéri szobrok elhelyezéséről és azok megindoklásáról. A média figyelmét felkeltették, feszültséget is sikerült generálni, társadalmi párbeszédet viszont annál kevésbé. A viccből felállított súlyos szobrot probléma nélkül elvihették az önjelölt cenzorok.

A harmadik műalkotással kapcsolatban nincs vita, csak néma csend. A választási kampányban, törvénysértések sorozatával áthelyezett Cirill és Metód-szoborcsoport zavartalanul vigyázza a körforgalmat (és ijesztgeti az oda betévedő, gyanútlan, kezdő sofőröket). Az áthelyezési ünnepségen hangos tiltakozók vették körbe, de a kormányváltás óta még csak a tiltakozásra sem vette senki a fáradságot. Igaz, ha Szvatopluk pozsonyi áthelyezése az idegenszívűség megnyilvánulása, akkor Cirill és Metód új komáromi helyének megbolygatása minimum a nemzetárulással ér fel. De hol marad az igazság?