Hangyák és emberek

Az a madár ébresztett, amelyiknek éles, pittyogó hangja van, s amikor hajnalban vijjogni kezd, biztosan tudom, hogy itt a tavasz. A városban már reggel a szokásos dugó, a busz lassacskán araszol. A lebontott sörgyár helyén hatalmas kráter, pontosabban munkagödör, mert itt már új ház épül, még csak alapozzák, de a lakások nagy része már eladva. A gödörben sisakos munkások, megannyi színes gombostűfej, nyüzsögnek, mint a hangyák, fúrják bele erőszakkal a földbe az új épület gyökereit. 

Süt a nap és él a város, akárcsak az a másik, Nyitra, ahova igyekszem. A munkahelyemre háztól házig két és fél óra az út. Amikor délután hazafelé indulok, lekésem a buszt, amelyikre előre jegyet váltottam, mert már Nyitrán is dugó van, ott is tülekedik a sok autó, szenvednek és törnek az utak. Felszállok egy másik buszra, amit egyébként nem szeretek, mert oda kell ülni, ahova a kísérő utasít, és ha félig üres is a busz, a kisasszony akkor is egymás mellé kényszeríti az utasokat. Be vagyunk préselve, mellettem az ablaknál egy fiatal férfi ül, valami sorozatot néz az előtte levő képernyőn. A másik oldalon két fiatal nő, az egyik indulás után elalszik. A busz szeli a kilométereket.  A férfi nézi a sorozatot. Én épp arról olvasok, hogy 10 százalék alá csökkent a munkanélküliség és az autógyárakban hiányzik a szakképzett munkaerő, amikor felébred a lány, és elkezd beszélgetni a másikkal. A beszélgetés gyenge szó, azok ketten ordítanak, vagy inkább vijjognak, mint a hajnali madár. A mellettem ülő férfi mérgesen tekintget feléjük, de semmi, aztán rám néz. 

Hát szóljon nekik, mondom. De nem szól, hanem dühösen elkapcsolja a sorozatot, keresgélni kezd, megtalálja a Becstelen brigantik című filmet, annak is azt a jelenetét, amikor baseballütővel elintézik a nácit, és ezt kezdi nézni, s robbanás közeli állapotban mindig visszatekeri, sokszor egymás után, míg meg nem érkezünk.  Aztán este egy közös baráttól megtudom, hogy meghalt a Dékovács. Amikor először találkoztunk a rádióban, még diák volt, azt kérdezte a szerkesztőtől, hogy tárcát írjon-e vagy jegyzetet. Nagyon tetszett nekem, hogy így ismeri a műfajokat, meg olyan kedves mosolya volt. Az évek során aztán kiderült, hogy nem csak a műfajokban jártas. Művelt és tájékozott volt, és érző lelkű, az a fajta, akivel nem kell sokat találkozni, de akit megszeret és számon tart az ember. Jóska!!!! 
Tegnap a Föld napja volt. A földé, amiből vétettünk. S amivé leszünk.