Hangulattól függően

Több mint egy hónapja vezették be a koronavírus-járvány miatti korlátozásokat, és mindenki másként viseli a bezártságot. Vannak, akik már-már depresszióba esnek, vannak, akik még türelmesek, de annyi bizonyos, hogy mindenkinél jelentkeznek hangulatváltozások – amikor még optimisták tudunk lenni, bízunk benne, hogy hamarosan véget ér a járvány, illetve amikor azt érezzük, sosem lesz ennek vége. S hogy mindig találjunk érveket az aktuális hangulatunkra, elég, ha elolvasunk egy-egy kutatást, elemzést, prognózist, politikai nyilatkozatot. Mert ezekből megannyi született, szinte minden órában megjelennek a „kutatók állítják”, „elemzők kiszámolták”, „szakemberek szerint” kezdetű jóslatok, grafikonokkal.

Egy klasszikus kérdés jut eszünkbe, nevezetesen, hogy mennyi kettő meg kettő. Erre mindenki tudja a választ: négy. Ám ha egy könyvelőtől kérdezzük, akkor így válaszol: mennyi legyen? Valahogy így vagyunk most a kutatásokkal, elemzésekkel is, olyan „eredményt” akarunk, ami igazol bennünket.

Derűlátó pillanatunkban számtalan prognózis igazolja hangulatunkat: már túl vagyunk a csúcson; hamarosan nyitnak a boltok; heteken belül feloldhatják a korlátozásokat; hatékonynak bizonyulnak bizonyos gyógyszerek a koronavírus legyőzésében stb. Ha pedig komorak és borúlátóak vagyunk, semmi gond: erre az esetre is megannyi kutatás és előrejelzés áll a rendelkezésre: „a koronavírus örökre velünk marad”; „sosem lesz már olyan az életünk, mint előtte volt”; „a neheze még csak most jön”; „a tömeges megbetegedések fázisa előtt vagyunk”; „több ezer lélegeztetőgépre lesz szükség”; „a világháborúhoz hasonló gazdasági visszaesés jöhet” stb. Lehet választani…

Tény, hogy még az életünket felborító vírust sem ismerjük teljesen. Nincs senki, aki most biztosat tudna mondani, de ez nem gátol meg cégeket, elemzőket abban, hogy prognózisokkal álljanak elő. Lehet, az csupán egy matematikai algoritmusok alapján kiszámolt előrejelzés, lehet, csak a járványügyi szakemberek által kidolgozott prognózis, ám szinte mindegyik címlapra kerül, biztatva, vagy éppen elkeserítve az olvasókat, de nem csak őket. A legtöbb állami vezető és a cégek vezetői is ilyen prognózisok alapján döntenek. Nincsenek könnyű helyzetben, egyik héten még azt olvassák, hogy akár a lakosság 40 (50–70 stb. – lehet választani) százaléka megfertőződik, két héttel később már „csak” három százalékos országos fertőzöttségi jóslatról jelennek meg kutatások… Van, amikor egy kutatás azt mondja, szupermarketben szinte lehetetlen megfertőződni (csak akkor, ha egy vírushordozó a tenyerébe tüsszent, azzal megfogja a kocsit, utána pedig a következő vásárló is, és aztán megérinti a szemét, orrát, száját). Egy másik kutatás viszont azt állítja, hogy akár fél órát vagy még többet is a levegőben szállingózik a vírus, ha előtte egy fertőzött arra járt és beszélgetett valakivel (azaz még a tüsszögő, köhögő fertőzötteknél is veszélyesebbek a beszélgető betegek).

Gyakorlatilag minden egyes elemzésnek megtaláljuk az optimista és a pesszimista változatát is. Hamarosan kiderül – optimista hangulat –, hogy mely elemzőnek, kutatóintézetnek volt igaza, és melyek azok, amelyek a valóságosnál sokkal tragikusabb jövőt festettek le. Annyi biztos, hogy az elemzéseknek, kutatásoknak legalább a fele nem fog bejönni. Lehet választani, hogy melyik fele – annak függvényében, hogy éppen milyen hangulatban vagyunk…