Ha elmúlik karácsony

A karácsony egyetlen belpolitikai híre az volt, hogy Gašparovič elnök a hírügynökségnek karácsonyi nyilatkozatot adott. Láttuk, hallottuk is őt két napon át, s ne tagadjuk: amit mondott, abban van ráció. Rosszallását fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a lakosság prioritása a fogyasztás lett. Hogy önzőbbek lettünk. Hogy karácsony elmúltával kevésbé figyelünk embertársainkra (bár szerintem karácsonykor sem, a néhány jótékonysági megarendezvény ne tévesszen meg bennünket). Emellett az elnök szerint jó, hogy a szlovákiai lakosság higgadtabb, visszafogottabb, ami a fogyasztást illeti, józanabbul él, megfontoltabb. Mindezzel egyetérthetünk. Főleg akkor lenne igazi az egyetértés, ha nem olyan politikustól hallottuk volna e szavakat, aki 24 éve aktívan befolyásolja életünket, s így jelenlegi morcos világlátása, bizony, minimum önkritika, de legalábbis a hitelességgel van némi baj.

A mondandó – éljenek a jó tanácsadók – viszont elgondolkodtató. Már tegnap este komoly jelentések érkeztek arról, mekkora leszállításokkal várja egy-egy nagyobb bevásárlóközpont a karácsony utáni vásárlókat. A 30–70 százalékos árengedmény kecsegtető, s félő, hogy a karácsonyi hajszában kötött kompromisszumok (csak legyen meg az ajándék, akármi is az) most árkompromisszumokká változnak (ne vegyem meg ennyiért?). S félő, hogy igaza lesz kedves kollégámnak, aki kedvenc csallóközi kisvárosunkban arra lett figyelmes, nincs parkolóhely, amíg a bolt nyitva van, de még a karácsonyi mise előtt is (amikor aztán még az ateista is elvonul családostul a templomba) akad elég parkoló. Hát, Mammon templomába többen sietnek, mint abba a valódiba, de ez nem újság.

Mint ahogyan az sem újság, hogy a mobilszolgáltatók az ünnepek idején nagyobb forgalmat bonyolítottak, mint két hónap alatt. Ami ugyanúgy hozzájárul a GDP-mutatókhoz, mint az a tény, hogy a bruttó nemzeti összterméket évek óta a karácsony turbózza fel legalább tíz százalékponttal. Dübörög a válság, ugyebár, de szeretteinknek szánt kedvességünk szimpatikus volta mellett azért van itt egy nagy adag abból a jelenségből, amit Gobbi Hilda fogalmazott meg még az átkosban: a tárgyiasított szeretetből. Ma kivásárolt vagy megvásárolt szeretetnek neveznék a nagyokosok.

Most, hogy jóllaktunk, munkát adtunk az ügyeletes orvosoknak (epe, gyomor, rosszullét, vérnyomás), több heti munkát az ünnepek után belépő gasztroenterológusoknak (még leírni is rossz, de hát ők gyógyítják majd a nagyon elrontott gyomrokat). Mindez benne volt államfőnk kedves, könnyed karácsonyi nyilatkozatában. Tudtuk mi ezt nélküle is, mint ahogyan a megoldást mindenképp nélküle keressük (most és a későbbiekben, utódja regnálásakor is). Amiből a közéleti üzenet majdnem magától adódik: márciusban nem azért vonulunk urnákhoz, hogy a leendő elnök helyettünk oldja meg válságainkat, gondjainkat, hanem azért, hogy a leendő elnök hitelesen, hihetően fogalmazza meg azokat, s pártok fölötti (azaz pártatlan) társadalmi vitát gerjesszen az illetékesek közt, hogy az illetékesek ne helyettünk akarjanak megoldásokat találni, hanem a mi megbízásunkból kereteket állítsanak fel a csakis saját magunk által megvalósítható megoldásokhoz. Ennyire egyszerű. De a nagy dolgok mindig egyszerűek.