Gyurcsány: Türelem!

A kormányfő megbízta az igazságügy-minisztert, hogy készítsen javaslatot a határon túli magyarok kedvezményes honosításának lehetséges megoldásairól.

Gyurcsány Ferenc a Magyar Rádiónak adott interjúban a vasárnapi referendummal kapcsolatban kijelentette, meg kell hallani azok hangját, akik szorosabb kapcsolatot kívánnak a határon túliakkal, de a népszavazás kezdeményezőinek is meg kell érteniük, hogy a többség nem támogatta elképzelésüket. Úgy fogalmazott, hogy a nemzet újraegyesítéséről folyó tárgyalásokat türelemnek kell jellemeznie.

Az egészségügyi magánosítással kapcsolatban a kormányfő kijelentette: olyan szabályokat kell kidolgozni, amelyek az emberek számára egyértelművé teszik, hogy nem adják el fejük fölül az intézményeket, és a szolgáltatás sem fog drágulni.

- Van-e már valami konkrét terve a kettős állampolgárságra, illetve arra vonatkozóan, hogy lesz-e ebből valamikor törvény, és ha igen, akkor milyen tartalommal?

- Szándékaink vannak, dolgoznak a kormány szakértői, ha lesznek javaslatok akkor ezt be fogjuk mutatni. Értem, hogy Magyarország és a magyar nemzet azt kívánja, hogy fonjuk szorosabbra a köteléket, de értem azt is, hogy elutasította ezt a lehetetlen, buta, politikai motivációktól egyáltalán nem mentes népszavazási szándékot. Újra ott vagyunk, ahol voltunk nyáron, megspórolhattuk volna magunknak. Dolgozunk - mondta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök.

- Igen, de hogyha nincs népszavazás, vagy ez az egész hercehurca, akkor lehet, hogy a kormány nem is foglalkozik ezzel a kérdéssel, mert nem emlékszem, hogy a kormányprogramban lett volna az ön részéről olyan, hogy mindenképpen adjuk meg az állampolgárságot a határon túli magyaroknak.

- Mint ahogy az ellenzék programjában sem volt ilyen. Tehát azok, akik ezt olyan fennhangon támogatták, különösen a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség alkotmányos felelőssége, hogy ne ribilliót keltsen, ne utcára menjen, hanem álljon elő a törvényjavaslatával. Nem tette.

- Önök előállnak?

- Én soha nem mondtam magamról, hogy ebben az ügyben elő lehet kapni egy törvényjavaslatot a mellényzsebből, mindig azt mondtam, hogy ez egy nehéz, bonyolult kérdés, hagyjuk ezt abba, bízzuk meg a szakértőket és tárgyaljunk. Megbíztam az igazságügy-minisztert hétfőn reggel, hogy tessék nekiindulni, tessék dolgozni, legyen javaslat és legyen program.

- Tartalmáról nem is akar előzetesen semmit mondani, tehát arról, hogy esetleg mégis megkapnák valamilyen formában a magyar állampolgárságot?

- Nézze, itt annyi butaság elhangzott, annyi rögtönzés, hogy ne folytassuk ezt a sort. A honosítás eljárásának, amelyet az állampolgárság tartalmaz, nem egy olyan része van, amely mondjuk ki, megalázó, amelyet muszáj egyszerűsíteni, vagy kiiktatni. Az lehetetlen dolog, hogy egyébként magyar kötődéssel, önmagát magyarnak valló embereknek magyar nyelvből vizsgáznia kelljen, hogy egy olyan procedúrán menjenek keresztül, amely nem a magyarság megélésének, hanem az elidegenítésnek az útja. Ezt biztosan meg lehet tenni, kár, hogy ezt senki nem javasolta eddig, gondolom, hogy ebben heteken belül lehet eredményt produkálni.

- Tehát lerövidülne a honosítás, nem kellene várni egy vagy két évet?

- Most egy év után lehet ezt kérni, de mindenki azt mondja, aki ezen átment, hogy ez elméletileg egy év, utána olyan hivatali bürokráciával találkoznak, hogy sok-sok évig elhúzódik, és ráadásul megalázó helyzetek sorozatába kerülnek. Ezt meg kell akadályozni. Ez egy nagyon okos és normális szándék szerintem, ezt ma kormányfőként az igazságügy-minisztertől megrendeltem, és ismerve Petrétei miniszter urat, javaslata lesz január közepére. Minden más kérdés, ami állampolgárságra vonatkozó, ennél bonyolultabb. Beszéltem Kasza Józseffel, beszéltem Markó Bélával, el kell kezdeni a nyugodt konzultációt. Ennél kisebb kérdést is először szakmai szinten, valamennyi problémát figyelembe véve megtárgyalunk, aztán a végén politizálunk. Nem segít egyetlenegy ügynek sem, ha hirtelen a politikusok kezdenek el vele foglalkozni. Nyugi, megoldás, és akkor talán a végére egyről a kettőre jutunk.

- Igen, csak sokáig nem lehet várni, hiszen nyilvánvalóan nagyon haragszanak most a határon túl élő magyarok ránk, akik itt élünk.

- Ettől még jó megoldást kell javasolni. A harag sem ebben, sem más ügyben nem jó tanácsadó. Én nem gondolom, hogy ennek az ügynek van győztese, de van felelőse, és nem veszem magamra ezt a felelősséget. Azok, akik ezt a kérdést, így feltették, azok kergettek bennünket csapdába. Orbán úr és támogatói jó lenne, hogyha azt mondanák, hogy bocsánat magyar nemzet, mi okoztuk, mert nem voltunk elég tehetségesek tárgyalni, mert úgy, ahogy a szerelem sem többség, hanem egyezőség kérdése, a nemzet újraegyesítése is türelem, egyezőség és nem többségi egyszerű agresszív akarat. Hát itt bosszulta meg magát ez a történet.

- Ezt a bocsánatot a kormánypártnak vagy a kormánypártoknak nem kell kimondaniuk? Talán Markó Béla mondta azt, hogy arról, hogy az egész kérdésből pártpolitika lett, elsősorban a kormánypártok tehetnek.

- Markó Béla téved. Ebből akkor lett pártpolitika, amikor egy jelentéktelen, a Magyarország túlnyomó többségének tiszteletét ki nem vívott szervezetnek, a Magyarok Világszövetségének a kezdeményezését a magyar jobboldal felkarolta, s azt mondta, ellentétben minden korábbi állításával, ellentétben minden korábbi nyilatkozatával, hogy akkor ennek az élére állok, sőt politikai kampányt szervezek.

- Az MSZP pedig kategorikusan kijelentette rögtön az elején, hogy nemmel szavaznak. Ez is pártpolitika.

- Azért, mert hogy világos volt az álláspontja és azt mondta, amit az elmúlt 15 évben mindig. Azt mondta, hogy ilyen módon nem lehet feltenni ezt a kérdést és helyesen tette, hogy így érvelt és ezt képviselte. Nem kell ebben az ügyben egymásra mutogatni, nem kellett volna belehajszolni ebbe az ügybe az országot, és azt tudom mondani, hogy a belehajszoló a kezdeményező és a kezdeményező támogatója, nem pedig az, aki azt mondja, álljatok meg, ez egy rossz út. Most már hetek óta kérem például a támogatókat, hogy mutassák meg a törvénytervezetüket, ahogy ön nem látta egyszer sem, én sem láttam, akkor pedig miről beszélnek?!

- Mi lesz a kórház-privatizációval? Ön azt nyilatkozta rögtön a népszavazás után az első interjúk egyikében, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni a közel kétmillió igen szavazatot, ez ugye a választópolgárok egynegyedének az akarata.

- Semmit nem lehet figyelmen kívül hagyni, egyetlen egy szót sem, de tudni kell, hogy milyen mértékben vesszük figyelembe. Jelentem, ez egy jelentős kisebbségi vélemény. Megfontoljuk, figyelembe vesszük, megnézzük a mögötte álló indokokat, és olyan szabályokat kell majd kidolgozni, amely megszabadítja az embereket attól a félelemtől, ami a kérdés mögött állt, hogy tudniillik elviszik a kórházakat a fejünk fölül. Ez rémhírterjesztés és ijesztgetés. Hogy sokkal drágább lesz vagy bárkinek is drágább lesz az egészségügy. Soha senki ilyet nem akart. Erre akkor garanciákat kell kidolgozni, hogy nem így lesz.

- De hogyan lesz? Mi az elképzelése önnek vagy az egészségügyi kormányzatnak?

- Semmi szándékom nincsen, nem nekem kell, hogy legyen elképzelésem, mert nem én kezdeményeztem a népszavazást. Tehát jó lett volna, hogy aki ilyet kezdeményez, annak van annál értelmesebb kezdeményezése, minthogy azt mondja, hogy nem, nem, soha nem. Ehhez nem tehetség kell, hanem bornírt butaság. Egyébként pedig, nem kívánom korlátozni, és a kormány sem kívánja korlátozni az önkormányzatokat. Tudja, mert az önkormányzatok önállóak, önmagukat kormányozzák. Azt viszont abszolút el tudom fogadni, hogy a kormány hatáskörében lévő egészségügyi intézményeket, ez kevesebb, mint kettő tucat, ezeknek a sorsáról, ezekkel kapcsolatos javaslatokról, hogy mit képzelünk, bemutatjuk a parlamentnek, a parlamenttel engedjük, hogy megvitassuk, ha kell, a parlament ebben állást is foglalhat, azaz értelmes, nyugodt, szakmai, politikai vita van a dolog fölött.

- A magántőkének, a magánosításnak lehet-e szerepe mondjuk ennél a két tucat intézménynél?

- Intézmény és intézmény változik. Nem tudom önnek megmondani, hogy a húsz intézmény valamelyikének valamelyik részében, valamelyik funkcióra szabad-e nem állami pénzt használni. Hát honnan tudnám? Egyedileg kell megnézni minden ügyet, van, amikor szabad, van, amikor nem. Nem úgy működik a dolog, hogy a magánkezdeményezés, magántőke mindig rossz, az állami mindig jó, konkrét helyzetben, konkrét intézménynél, konkrét feltételekkel nem buta, agresszív politika kell, hanem értelmes komoly elemzés.

- Két héttel ezelőtt azt mondta nekem, hogy akármi is lesz a népszavazás végeredménye, megpróbálnak tárgyalóasztalhoz ülni az ellenzékkel.

- Továbbra is azt mondom, hogy minden fontos ügyben tárgyalni kell, ehhez az kell, hogy a parlamentet, mint a tárgyalás legfontosabb keretét elfogadjuk. Nagy örömmel láttam hétfőn a Fidesz elnökét a parlamentben, de azt tudom mondani, hogy két és fél év után még egyszer nem szólalt fel. Hát ez a probléma. Önvizsgálatot kell tartania mindenkinek. Azt gondolom, hogy az önvizsgálat első eredménye az, hogy akik a kezdeményezést megtették, azok sikertelenül kell, hogy befejezzék. Tehát vonják le a tanulságot. Akik pedig azt mondták, hogy ez egy rossz út, azok értsék meg, hogy valóban az emberek többsége nem támogatta ezt a rossz kezdeményezést, ugyanakkor meg kell hallani azok hangját is, akik azt mondták, hogy igen, szerintünk többet kell tenni a nemzet újraegyesítése érdekében, mint eddig, igen, szerintünk nem szabad elhamarkodottan az egészségügyben a magánkezdeményezéseknek teret adni. Mind a kettő fontos dolog, parlamenti beszédemben erről is beszéltem és talán ön tudja, hogy az ellenzék válaszában nyoma nem volt annak, hogy megértette volna, hogy miért nem lett sikeres ez a népszavazás. Csak azt hajtogatta, hogy győzött. Az emberek meg fogják a hasukat a nevetéstől.