Győzött a bécsi, prágai józan ész

A dél-csehországi erőmű biztonságos üzemeltetéséről, illetve környezetvédelmi hatásairól már évek óta folyó, rendkívül éles osztrák–cseh vita, melynek következtében komoly feszültség keletkezett, és nagyon megromlott Bécs és Prága viszonya, most egy kétségtelenül kompromisszumos megállapodással bizonyos nyugvópontra jutott, amit nem lehet nem üdvözölni.

Szükséges elmondani, hogy a vitát Bécs váltotta ki, amely már a szocialista években is erősen kritizálta az eredetileg szovjet technológiára és koncepcióra épülő cseh atomerőművet. Bécs álláspontjának megértéséhez pedig tudni kell, hogy Ausztriában törvény által tilos az atomenergia használata.

Bécsnek végül is nem sikerült elérnie, hogy az erőművet helyezzék üzemem kívül, vagy pontosabban: be se indítsák, mert Temelín még csak próbaüzemben van. Temelín teljes leállítása volt a nullavariáns, amelyet egyébként a cseh környezetvédők is támogattak. Ez a változat azonban a megállapodásban nem is szerepel. Nyilvánvaló, hogy ez irreális cél volt, hiszen az erőmű független szakértők szerint egyike a legbiztonságosabbaknak Európában. Ezt éppen a múlt héten a bécsi székhelyű Nemzetközi Atomergia-ügynökség is nyilvánosan megerősített. Ugyanakkor Wolfgang Schüssel osztrák kancellárnak sikerül elérnie, hogy Prága kötelező módon foglalkozzon az atomerőmű biztonsági és környezetvédelmi problémáival. Az osztrákok által előterjesztett hét biztonsági és 21 környezetvédelmi kifogást Prága újra megvizsgálja, s szükség esetén saját költségén eltávolítja a problémákat. Bécs főként ezt értékeli saját nagy győzelmeként.

A másik oldalon tarthatatlannak bizonyult Prágának az az eredeti álláspontja, hogy Temelín „kizárólag a mi ügyünk, s ebbe senki se szóljon bele”. A mai világban viszont egyre nyilvánvalóbb, hogy szinte semmi sem lehet csak belügy, ha józanul mérlegelünk. A világ ma már olyan, hogy szinte minden területen átfedések, összefonódások vannak, s előbb-utóbb mindenki mindenbe valami módon beleszól. A számunkra alapvetően fontos kisebbségi kérdés megítélésének alakulása ennek egyébként egyik jó példája.

Prágának viszont sikerült elérnie, hogy Bécs a kompromisszumoknak köszönhetően belegyezzen a csatlakozási tárgyalások energiaipari fejezetének lezárásába, amelyet eddig blokkolt. Csehország főleg ezt tartja győzelemnek, sikernek. Ami pedig a kötelezettségvállalásokat illeti, a kormányzat azzal intézte el őket, hogy a problémákat ismeri, s eltávolításukra az osztrákok nélkül is sor került volna.

Prága tehát engedett, amikor belement a biztonsági és környezetvédelmi problémák újratárgyalásába, ellenőrzésébe. Ez nem is annyira műszaki, hanem elsősorban politikai szempontból érzékeny kérdés, hiszen Bécs ezzel részben a cseh szuverenitást „alázta meg”. A Brüsszelben elfogadott kötelezettségvállalások Miloš Zeman kormányfő szerint mintegy 100 millió, a sajtó szerint pedig mintegy tízmilliárd koronájába fognak kerülni az országnak, tehát az adófizetőknek. Zeman azonban leszögezte: vannak pillanatok, amikor tudni kell okosan meghátrálni, hiszen a jószomszédság magasabb érték, mint néhány millió korona. Ez egyébként olyan figyelemre méltó kijelentés, amelyet a közép-európai országok számos vezető politikusa megjegyezhetne.

A megállapodás nemzetközi vonatkozása: Bécs azt követeli, hogy a megállapodások részét képezzék a cseh csatlakozási dokumentumnak, amelyet később az összes európai uniós tagállamnak is jóvá kell hagynia parlamenti szinten. Ezzel az itt lefektetett követelmények lényegében uniós normákká lépnének elő. Ez pedig igen kényes kérdés. A tényállás és az igazság az, hogy több nyugat-európai atomerőmű is már igencsak régi, s egy esetleges szigorú ellenőrzésnél a mai követelményeknek nem biztos, hogy megfelelne. Ezért ez az osztrák követelés erőteljes elutasításra talált Nyugat-Európában is. Günter Verheugen bővítési biztos igyekezett is megjegyezni, hogy a megállapodás nem lesz precedens, s a normák nem lesznek kötelező érvényűek Európa számára. A dokumentumban ezt úgy fogalmazták meg, hogy a követelmények kizárólag kétoldalúan érvényesek. Ettől függetlenül csak idő kérdése, hogy ezen a téren is megfogalmazzák az európai normákat, s aztán azok szerint ítéljék meg az atomerőműveket. Ha ma lennének ilyen normák, akkor az osztrák– cseh vita ki se robbant volna.

Bár a kompromisszumos megállapodást már aláírták, nyilvánvaló, hogy az osztrák és a cseh kormánynak is szembe kell néznie a vita második fordulójával, ezúttal elsősorban a belpolitikában.

Az osztrák Szabadságpárt, amely a kormánykoalíció tagja, például úgy látja, hogy Schüssel meghátrált. Másrészt a felső-ausztriai lakosság továbbra sem hisz az erőmű biztonságában, s minden bizonyíték és megállapodás ellenére újabb tiltakozásokat tervez.

Csehországban egyébként minden politikai erő üdvözölte a megállapodást. A Zeman vezette szociáldemokrata kormányzatot a temelíni osztrák–cseh vita rendezése miatt ezúttal még az ellenzék is megdicsérte. Ugyanakkor viták vannak az újabb kiadások körül, amelyekre Prága kötelezettségvállalásai miatt lesz várhatóan szükség. Ráadásul van egy olyan csoport is, amely szerint felesleges az erőmű, hiszen Csehországnak nincs szüksége újabb villamos energiára, amelyet amúgy is exportál. A temelíni atomerőmű működtetése veszteséges lesz, ezért jobb lenne már most bezárni, mert később ez még nehezebb lesz. Ez a vélemény azonban Csehországban kisebbségben van. A másfél évtizede épülő erőmű eddig mintegy 100 milliárd koronájába került az országnak, s üzemeltetését a felmérések szerint a cseh lakosság mintegy 70 százaléka támogatja.

Kompromisszumos megállapodás született tehát, amely várhatóan javít a megromlott és feszült osztrák–cseh viszonyon, s remény van a kapcsolatok javítására, az enyhülésre. A vita műszaki szempontból a megoldás medrébe került, s ez a következőkben minden területen nyugodtabb légkört eredményezhet. Nyilvánvaló azonban, hogy politikailag, belpolitikailag a kérdést újra és újra meglovagolják bizonyos csoportok, pártok. A politikusok józanságán múlik, hogy végül a valóságban is nyugvópontra jut-e ez a kényes kérdés. Régiónk szempontjából ez nagyon fontos lenne, hiszen a feszült osztrák–cseh viszony senkinek sem érdeke, s nem szolgálja térségünk nyugalmát sem.A szerző prágai munkatársunk